Ancistrus dolichopterus – Fehérpettyes antennásharcsa

Tipikus algázó harcsákra jellemző kinézetű faj, széles, lapos fejjel. Impozáns úszókkal rendelkezik, melyek egész nagyok, tudományos elnevezését is erről kapta.

Pterygoplichthys gibbiceps – Vitorlás óriás algaevőharcsa

Nehéz megkülönbözteti több rokon fajtól, elsősorban a Pterygoplichthys multiradiatus-tól és a Pterygoplichthys joselimaianus-tól. A valódi gibicepsznek oldalán a minta úgy néz ki, mintha világosabb szegélyű sokszögeket helyeztünk volna egymás mellé, tehát nem foltos mintájú! Kiskorban ez még nem így látszik, és a szegélyek miatt később is foltosnak tetszhet, de alapvetően sötétebb tónusú.

Pseudomugil signifer – Vitorlás törpekalászhal

Kistestű, felső szájállású faj. Rézbarna-mézszínű alapszínű faj.

Farlowella acus – Tűharcsa

Hosszú, vékony, hengeres testű hal. Színe barna, oldalán sötét vonal húzódik végig az orrától a farokúszóig.

Belonesox belizanus – Rabló fogasponty

A csőröscsukák (Belone) és a közönséges csukák (Esox) nemeiből kombinált nevű fogaspontynem egyetlen faja. Az akváriumainkban gondozott egyik legnagyobb testű elevenszülő fogaspontyunk.

Auchenipterichthys coracoideus – Zamora harcsa

A hal sötét, kékesszürke testét apró, színjátszó foltok díszítik. Hasoldala a mellúszó és a hasúszó között ezüstös-fehér.

Pimelodus ornatus – Szalagos dominóharcsa

A lapított, csillogó ezüst testű halon három széles sáv húzódik. A felső a hátúszó alapjánál kezdődik, a hát mentén fut a faroknyélig, majd a farokúszó felső lebenyében végződik.

Pygocentrus nattereri – Vöröshasú pirája

Mélyen ovális testű, erőteljes felépítésű hal. Színezete főként acélszürke, a testoldalon lefelé ezüstszürkévé válik, a mellkas és a has élénk narancssárga.

Thoracocharax stellatus – Óriás baltahasú lazac

A különös alakú hal haloldala nagyon mély, hátoldala majdnem egyenes. Szürkéssárga színe a hasoldal felé ezüstös szürkéskékké válik.