Címke: Linnaeus

Teste vékony, hosszúkás. A késhal elnevezés egyrészt késvékony testére, másrészt pedig alakjára is utal egyuttal, hiszen vaskos fejétől a farkáig keskenyedig teste, és az egész hasoldalán egy úszó halad végig, amit hullámszerűen mozgat, elsősorban ezzel képes mozogni.

Carassius — ókori görög halnév.
A Cyprinidae család egyik neme. A táplálkozástól függően mérsékelten nyújtott vagy igen magas alakú.

Vastag gyökértörzséből eredő, épszélű, szív alakúan kimetszett bőrnemű leveleket terít a víz színére — egészen 1,5 méter magasságig. Levelei 15-30 cm szélesek.

Nyúlánk, idősebb korban magasabbá válik, ilyenkor feje a szemek fölött egy kissé benyomott. A hátvonal íveltebb, mint a hasvonal.

A szemek alatt tüske van, de ezek a vastag bőrben rejtőznek. Az elülső orrnyílások csőszerűen meghosszabbodnak.

A pikóknak négy fésűs kopoltyújuk van. Hátúszójuk elülső része néhány vastag, szabadon álló tüskévé alakult át.

A test hosszúkás, az előfordulási helytől függően kissé változó. A szájrés meredeken fölfelé irányul.

Teste nagyon hosszúra nyúlt, szinte orsó alakú.
A pikkelyek viszonylag kicsinyek, a száj félig alsóállású.

Pikkelyei mérsékelten nagyok. Hosszúsága 15 cm-t ér el, maximálisan 25 cm lehet (400 gramm).
Piszkos-zöld, sötét foltok tarkítják, a hasoldal világos..

Hosszúkás, elég erőteljesnek hat, oldalt elöl kevéssé, hátul jobban lapított. A páratlan úszók és a hasúszók – elsősorban a híméi – hosszú fonalakban végződnek, a farokúszó hátulsó széle befelé hajlik.