Címke: Melanotaeniidae

Hosszúkás, karcsú alakú, hegyes fejű szivárványhal, mely a nagyobbacska fajok közé tartozik. Alapszínét az ezüst jellemzi, háta acélkékes, míg oldalán számos, egymást rendszertelenül váltó fekete és narancssárga csík fut, de példányfüggően keveredhet a csíkok színébe zöldes, kékes, barnás árnyalat is.

Magas hátú, nagyra növő szivárványhalfaj. Alapszíne leginkább az acélkék árnyalataival jellemezhető, amin vörös csíkok futnak, de idősebb korára általában a vörös csíkok olyan szélessé válnak, hogy olybá tűnik, mintha csak a kék alapszín lenne a csíkminta.

Viszonylag nagy termetű, akár 15 cm-esre is megnövő, aktív csapathal. Ajánlott legalább 6-8 egyedét együtt tartani, s ennyi halnak tágas helyre van szüksége, hogy kielégíthessék mozgásigényüket, javasolt legalább 200 liter biztosítása.

Magas hátú, kihegyesedő fejű kalászhalfaj. Egész teste és legtöbb úszója is ragyogó vörös színezetű. A megtévesztésig hasonlít a lazacvörös szivárványhalra, megkülönböztetésük nagyon nehéz feladat, főleg fiatal korban.

Jellemzően búzakalász alakú, kicsi fejű tipikusan magas hátú szivárványhalfaj. Hátúszója kettős, osztott.

Magas hátú faj, mint az a kalászhalaknál megszokott, teste némileg hasonlít egy kalászszemre, nevét is erről kapta. A szivárványhalak közt nem számít nagy termetűnek.

Az ezüstös ibolyaszínű hal teste sárga és kék árnyalatokat is tartalmaz. Keskeny, vízszintes csíkjai a pikkelyek sötétebb sarkai miatt alakulnak ki.

Rokonaihoz hasonlóan közepesen nyújtott, gabonaszemet formázó testű hal, viszonylag magas háttal. Feje kicsi, előreugró. Alapszínét az egész testét borító zöldes-aranysárga pikkelyek adják.

A fiatal hal oldalának közepétől a faroknyeléig sötétebb kék sáv fut; a test alapszíne világos szürkéskék. A kifejlett példányok testének felső oldala sötét zöldeskék, alsó része világosabb.

Az aranyló fémeskék színű hal hát- és hasoldala egyformán ívelt. A testét fedő számos vízszintes vonalat apró vörösesbarna pontok alkotják (a színhatás függ az oldalvilágítás mennyiségétől).