Címke: Pontyfélék

Feltűnő jellegzetessége farokúszója, ami mélyen villás és sárga színű lebenyei fehér csúcsú fekete foltban végződnek. A nőstények testének körmérete a szaporodási időszakban megnő.

Köznapi nevét aranysárga testét borító pettyeiről kapta, melyek a leopárd mintázatára hasonlítanak. Az itt bemutatott két változat közül a hosszú úszójút akváriumban tenyésztették ki.

Mutatós, az akvarisztikába 1903-ban, a hamburgi Akvárium által bevezetett faj, amely társas akváriumba való. Karcsú és nyúlánk, oldalról lapos, a hátvonal íveltebb, mint a hasvonal.

Testük alapszíne sárgás, ezüst csillogású, a reá eső fénytől függően. A kopoltyútól négy, más területről származóknál hat kékes csík fut a testen végig, a halványsárgás farokúszóig..

Megnyúlt, karcsú testének hát- és hasvonala kissé görbült, kissé hasonlít a kurta bainghoz.. Ezüstszínű teste bíbor, zöld vagy sárga ragyogású.

Változatos színű, de általában szürkéskék színjátszó hal. Főként ívás idején, csillogó oldalán átsejlik finom pasztellkék fénye.

A test karcsú és megnyúlt, a végállású szájon 4 szál bajusz van. D 12, A 8.

Teste viszonylag erőteljes hatást kelt. 2 pár bajuszszála van.

A faj aranyló zöld színe a testoldal alsó részén fehérré válik. A hátúszón fehérrel szegett fekete folt van; a többi úszó többnyire színtelen.

Ennek a kistermetű dániófaj testének formája karcsú, elnyújtott, a hasi tájék sárgás-fehér, háta olajbarna, oldalának alapszíne narancsos-barnás, melyen három szalag különíthető el, az oldalvonalat egy a fejtől a farokúszó tövéig egy futó erős, acélkék színű csík díszíti, mely a faroknyélen kissé kiszélesedik, és a farokúszó lapátján folytatódik. E csík felett egy kevésbé kifejezett, az egyedekre jellemzően szaggatott szalag látható, mely szintén folytatódik a farokúszón, és a oldalvonali csíkkal egy fecskefarkat alkotnak, és e két csík közötti területet csillogó fehér szín emeli ki, mely a farokúszón, a fecskefarkon belül is folytatódik.