Puntius mahecola – Farkfoltos díszmárna
Hosszúkás, hegyes orrú márnafaj, alakilag a torpedómárnára hasonlít. Teste ezüstös, farktövén egy aránylag nagy, fekete folttal.
Synodontis nigrita – Fekete hátonúszóharcsa
A természetben az egyik leggyakoribb tollasbajszú harcsafaj, aránylag nagyobb méretet is elérhet. Arany színváltozatát is kitenyésztették.
Ancistrus cirrhosus – Közönséges algaevőharcsa
Széles fejű, viszonylag lapos testű hal. Ráspolyszájú vértesharcsa.
Aplocheilus lineatus – Csíkos csuka
Egyenes hátú, nagy szájú hal. A szája is felső állású, egész testalkata a felszíni életmódhoz alkalmazkodott.
Ctenopharyngodon idella – Amur
Hosszú, erős hal, feje csontos, kopoltyúlemeze nagy. Nagy méretű pikkelyei ezüstösek, nem színes faj..
Platydoras armatulus – Zebra morgóharcsa
Tipikusan talajlakó harcsaféle, hosszú bajusszal és nagy szemekkel rendelkezik. Kifejezetten dekoratív fekete-fehér csíkozottságával.
Nandopsis tetracanthus – Kubai ezüstsügér
Viszonylag karcsú, igen nagy és hegyes fejű. 20 cm hosszúra nő meg, de a 10 cm elérésekor már ivarérett.
Betta picta – Jávai harcoshal
Kizárólag Jáván őshonos, kistestű harcoshalfaj. A kevésbé kényes vadbetták közé tartozik.
Aphanius iberus – Spanyol fogasponty
Kissé zömök alkatú halfaj, oldalt lapított, az úszók meglehetősen hátra tolódtak.
A hal teste henger alakú, oldalról csak kevéssé összenyomott, feje felülről lapított.