Pterygoplichthys parnaibae – Parnaiba – algaevőharcsa
Hozzá nagyon hasonló – és elterjedtebb – faj az amazonasi algaevőharcsa (Pterygoplichthys joselimaianus), melynél fiatalon még klasszikus foltminta látható, és csak idősödve alakulnak ki rajta e jellegzetes, csíkszerű foltok. A harmadik közel rokon faj a Madeira – algaevőharcsa (Pterygoplichthys lituratus).
Pterygoplichthys joselimaianus – Amazonasi algaevőharcsa
Széles, lapos fejű algaevőharcsa, oldalát vértpáncél fedi, a lemezek szépen sorozatosan követik egymást. Hátúszója vitorlaszerűen felmerevíthető, tipikusan gibbicepsz-alakú vértesharcsa, gyakran gibbicepszként hozzák forgalomba! Sötétbarna alapon sárgás-krémfehéres szabálytalanul foltozott, de testszínezetének tónusa a hal kedvétől függhet, például ha stresszes a hal, akkor elmosódottabbak színei.
Glossolepis multisquamata – Díszes magashátú szivárványhal
Jellemzően búzakalász alakú, kicsi fejű tipikusan magas hátú szivárványhalfaj. Hátúszója kettős, osztott.
Pseudomugil gertrudae – Pöttyös törpekalászhal
Pici, hosszúkás testű kis kalászhal. A Pseudomugilok legszebbikeként tartják számon.
Melanotaenia praecox – Törpe szivárványhal
Magas hátú faj, mint az a kalászhalaknál megszokott, teste némileg hasonlít egy kalászszemre, nevét is erről kapta. A szivárványhalak közt nem számít nagy termetűnek.
Glossolepis incisus – Lazacvörös szivárványhal
A kalászhal csoportnévhez méltóan testalkata is egy gabonaszemre emlékeztet. Ívelt, magas háttal rendelkezik, ehhez viszonylag nagy, mély has társul.
Trigonopoma pauciperforatum – Vöröscsíkú razbóra
A zöldesbarna hal hátoldala ezüstös fényű; ez alatt feltűnő, vörös csík húzódik, amely az orrtól a szemen keresztül a faroknyél hátulsó széléig terjed. A vörös csíkot alulról kékesfekete vonal kíséri.