Év díszhala 2014 - 1. fejezet

Glossolepis incisus - Lazacvörös kalászhal

szerző: mark24 |Beküldve: 2014 január 21|
kategória: Az év díszhala (©) > 2014 díszhala| Megtekintve: 2399||nincs értékelés - | Nyomtatás tartalom pdf file létrehozása tartalom

Legnagyobb örömünkre az Év díszhala kezdeményezés továbbra sem vesztett népszerűségéből, sőt, reményeink szerint csak ismertebb és népszerűbb lesz folyamatosan. 2014-es évben a lazacvörös kalászhal azon faj, amelyet olvasóink szavazatai alapján az Év díszhala címre emelhetünk, és amellyel külön, alaposan foglalkozhatunk. A kalászhalfélék tartása nem nevezhető sajnos túlságosan elterjedtnek még Magyarországon, ennek okaira később még rávilágítok, de azt már most leszögezném, örülnék, ha az idei cikkek nyomán kicsit fellendülne az érdeklődés a szivárványhalak csodálatos világa iránt.


Rendszertan, faji hovatartozás, kinézet



És persze már most a cikk elején köszönetet mondanék támogatóinknak, akár webes partnereinkről, akár a különböző díszállat-üzletekről van szó, külön köszönjük harmadik éve tartó töretlen segítségüket, pártfogásukat!


A lazacvörös kalászhal (vagy gyakran csak vörös kalászhal) már 1907 óta hivatalosan ismert az akvaristák előtt, Weber írta le, aránylag régóta gondozzuk is Európában a fajt.

Rendszertanát kielemezendő egy kicsit a fajnak, nézzünk utána, hogyan is sorolhatjuk be a csontos halak kategóriáiba, hiszen a rendszertan mindig külön érdekességeket tartogat a halakkal foglalkozó szakemberek számára. Természetesen sok más kedvelt díszhallal együtt a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, azon belül is a Neopterygii (azaz újúszójúak) alosztályába tartozik. A valódi csontoshalak (Teleostei) alosztályágának Acanthopterygii öregrendjébe sorolandó a kalászhalalakúak rendje (Atheriniformes). Külön rendjükkel teljesen egyedülálló halvilágot fedezhetünk fel náluk, mely még csak nehezen is összehasonlítható más halakkal, hiába a „szokásos” hal kinézet, végiggondolva az akvarista könyvek, weboldalak már csak az „egyéb hal” kategóriába szokták őket sorolni, vagy esetleg már külön említik őket, amit meg is érdemelnek egyedülállóságukkal.


A kalászhalalakúak rendjét 9 családra oszthatjuk, melyek a következőek:

- Atherinidae (kalászhalfélék) A csoport elnevezését adó fajok családja, melybe kevésbé gyakori akváriumi fajok tartoznak, még a leggyakoribb fajaik is csak elvétve fordulnak elő.

Például:

Kis kalászhal (Atherina boyeri)


Néhány alig ismert család a kilencből, melyek tagjait nem igazán szokás akváriumban tartani: - Atherionidae - Dentatherinidae - Notocheiridae - Phallostethidae (E családnál külön kiemelném érdekességként, hogy a hímek a párzásban szerepet játszó, érdekes szervet viselnek alsó állkapcsukon. Annak ellenére, hogy ilyen különleges kinézetű és életmódú fajok tartoznak ide, hallatlanul mellőzöttek az akvarisztikában.)

Egy Phallostethidae-faj.
Egy Phallostethidae-faj.



Akváriumainkban gondozott kalászhalaink családjainak száma mindösszesen 4-re korlátozódik a 9-ből, melyekből 2 család alig 1-2 tagját tartjuk gyakrabban csupán.

- Bedotiidae Madagaszkári szivárványhalakként szokás őket emlegetni, legismertebb fajaik a madagaszkári szivárványhal (Bedotia madagascariensis) és a vörösfarkú szivárványhal (Bedotia geayi).

Bedotia geayi
Bedotia geayi
Bedotia madagascariensis
Bedotia madagascariensis

Ha összehasonlítjuk őket, látszik a különbség a mintázatban, hogy a madagascariensis testén kevesebb valamivel a minta, bár a sötét hosszanti sávozottság ott is megjelenik. Legfőbb összehasonlító alap, hogy a madagaszkári kalászhal farkúszójának, hátúszójának és hasúszójának szegélye vastagon és erősen vörös, de más hasoldali úszói is pirosak lehetnek. A B. geayi-n ezzel szemben ez a pirosas színezettség nincs jelen, magyar neve megtévesztő, a korábbi téves beazonosításból származik. Magyarországon az esetek legnagyobb többségében a madagaszkári kalászhal kapható.

- Telmatherinidae Jobbára brackvizet kedvelő fajok tartoznak ide, bár édesvízben is jól tartható többségük. A hazai kereskedelemben a Marosatherina ladigesi (celebeszi vitorláshal) a legelterjedtebb. Magyar elnevezése félrevezető, semmi köze a sügérfélék közé tartozó vitorláshalakhoz (Pterophyllum sp.).

Marosatherina ladigesi
Marosatherina ladigesi
Telmatherina bonti, egy kevésbé ismert rokon faj.
Telmatherina bonti, egy kevésbé ismert rokon faj.

- Pseudomugilidae A törpe vagy vitorlás kalászhalak az utóbbi években kezdtek sikerkarriert befutni, ki tudja, lehet egyszer még egy Év díszhala is kikerül közülük, ez csakis kizárólag az olvasókon múlik! Kedves, csapatban mozgó, színpompás nanohalak. Több fajuk is beszerezhető, pl.: Pseudomugil gertrudae, mellis, signifer vagy a Popondichthys furcatus.

Pseudomugil gertrudae, az egyik legszebb törpe kalászhal.
Pseudomugil gertrudae, az egyik legszebb törpe kalászhal.



- Melanotaeniidae Amikor klasszikusan a szivárványhal kifejezést halljuk/használjuk, valószínűleg a Melanotaeniidae család valamely tagjára gondolunk. Olyan genusok tartoznak ide, mint a színpompás Chilatherina, a szóban forgó Glossolepis vagy épp a már sok felfedezett fajt és változatot számláló, kedvelt Melanotaenia. A csöppnyi ostoros szivárványhal (Iriatherina werneri) szintén közéjük roloandó. Csak példaként mutatnék egy gyönyörű Chilatherina fajt, valamint egy kis összeállítást néhány gyakori, kedvelt Melanotaeniáról.

Chilatherina alleni
Chilatherina alleni
I. werneri.
I. werneri.
Melanotaenia boesemani - Boeseman-szivárványhal
Melanotaenia boesemani- Boeseman-szivárványhal
M. lacustris - türkizkék kalászhal
M. lacustris - türkizkék kalászhal
M. praecox - törpe szivárványhal
M. praecox - törpe szivárványhal
M. trifasciata - ékszerkalászhal
M. trifasciata - ékszerkalászhal








Fajunk, a lazacvörös kalászhal a Glossolepis genus „csapatát” erősíti. Vele együtt 9 fajukat ismerjük. (Szemmel láthatóan a kalászhalalakúak szeretik a 9-es számot.) A következő fajokat sorolhatjuk ide:

- türkizcsíkos kalászhal (Glossolepis dorityi)

- lazacvörös kalászhal (Glossolepis incisus)

- narancshasú kalászhal (Glossolepis kabia)

- tündöklő kalászhal (Glossolepis leggetti)

- farkfoltos kalászhal (Glossolepis maculosus)

- díszes magashátú kalászhal (Glossolepis multisquamata)

- Tami-folyami kalászhal (Glossolepis pseudoincisus)

- Ramu-kalászhal (Glossolepis ramuensis)

- aranyfényű kalászhal (Glossolepis wanamensis)

Türkizcsíkos kalászhal (G. dorityi)
Narancshasú kalászhal (G. kabia)
Tündöklő kalászhal (G. leggetti)
Farkfoltos kalászhal (G. maculosus)
Díszes magashátú kalászhal (G. multisquamata)
Tami-folyami kalászhal (G. pseudoincisus)
Ramu-kalászhal (G. ramuensis)
Aranyfényű kalászhal (G. wanamensis)

Még mielőtt továbblépnénk témánkban szeretnék válaszolni az olvasókban esetlegesen felmerülő kérdésre, miért is kellett a lazacvörös kalászhal leírásánál hosszú oldalakon keresztül tőle teljesen eltérő kalászhalakról regélni, majd pedig összes Glossolepis-rokonát bemutatni. Válaszom mindezekre egyszerű, célom az volt ezen fajok és rendszertani csoportok bemutatásával, hogy átfogó képet adjak a kalászhalakról, ami ilyen röviden persze lehetetlen, hiszen külön könyvek születnek róluk, és még talán azokat is ki lehetne egészíteni a folyamatosan felfedezett új fajokkal, de a célom annyi volt, hogy kicsit átláthatóbbá tegyem besorolásukat.

Ezzel viszont felmerülhet egy probléma a kalászhalak esetében. Mitől lesz egyik kalászhal, mitől a másik szivárványhal. Erre sem írott, sem íratlan szabály nincsen, azt kell, hogy mondjam. Az Atherinidae-csoportot, mint névadót lenne tanácsos szigorúan kalászhalnak venni, és talán az akvarista halnévhasználatot figyelembe véve a Melanotaeniidae család tagjait kellene kollektíven szivárványhalként nevezni, de ez már nem valósul meg. Pont itt lép be az a tény, hogy legtöbbször a Glossolepisek kalászhalként vannak említve, nem szivárványhalként, ezért én is ezt az elnevezést használom rájuk. A többi csoportra még ennyi „szabályszerűség” sem húzható rá.

Kiemelném még külön a Tami-folyami kalászhalat, hiszen szinte megszólalásig hasonlít idei nyertesünkre, a lazacvörös kalászhalra. Különbségként azt tudom felhozni, hogy a Tami-folyami kalászhal sokkal zömökebb, magasabb testalkatú, úszói kissé összenyomottabbak, kisebbek, mint a Glossolepis incisus esetén. Színezetüket tekintve egy ivarérett hím példány – ha csak a színt figyeljük – gyakorlatilag megkülönböztethetetlen (egyes szakirodalmak szerint a Tami-folyami kalászhal színezete erősebb). Kifejlett kori méretük a lazacvörös kalászhalakéhoz képest alul marad, egyes változatai pedig akár 3 hónap alatt is színesedhetnek!

Lazacvörös kalászhal - Glossolepis incisus
Lazacvörös kalászhal - Glossolepis incisus

A folytatásban a faj külsőjét, tulajdonságait kellene górcső alá venni!

A kalászhalakra általánosan jellemző a karcsú testalkat, fajaik kicsinek-közepesnek nevezhetőek, a legnagyobbak sem szokták a 15-18 cm-t meghaladni. Többségük magas hátú, nem véletlen a „kalász” elnevezés, hiszen egy kalászszemre hasonlít nagy többségük testalkata. További jellegzetességük, hogy hátúszójuk osztott (nincs zsírúszójuk!), általában két részre, 3-8 úszósugárral.

Mindezt rávetíthetjük a lazacvörös kalászhalra is. Lapított, enyhén nyújtott testű faj, a nagyobbacska szivárványhalak közül kerül ki, ugyanis kifejletten testhossza a 15 cm-t is elérheti. Fiatalon szinte tipikusan a „kalász” alakot veszi fel a teste, de ahogyan öregszik, és ez leginkább a hímekre vonatozik, mintegy púpot növesztve magasodik testfelépítése. Az igen magas hátú, púpos példányok szinte teljes biztonsággal állítható, hogy hímek, de ezt színezetük is egyértelművé teszi.

Színével kapcsolatban túl sokat regélni bizony nem lehet, ugyanis a nőstények csillogóan ezüstös színezetűek, míg a hímek ivaréretten rikító tűzvörösek. A hímek kiemelkedő színpompával csillognak az édesvízi díszhalak között. És akkor mi is lehet az oka, amikor azt mondtam, hogy nem túlontúl elterjedtek? Bizony ez is összefüggésbe hozható a halak színezetével, ugyanis a hímek csak hosszú-hosszú hónapok elteltével kezdenek egyáltalán bepirosodni, gyakran egy évet is várni kell, hogy igazán szép piros színben tündököljenek. Ennyi ideig nevelni halakat sem a tenyésztőknek, sem a kereskedőknek nem éri meg, a vásárlók többsége pedig sajnos csak a színes halakra vadászik, és még csak nem is olvas utána, hogyha esetleg megvásárolja a még szürkés színezetű halat, 1-2 hónapon belül akár már egy élénk piros csapatot kap, legalábbis ami a hímeket illeti.

Természetesen a hímekre sem a tökéletes pirosság jellemző, fejükön, nyaki részükön narancsosabb a színezet, sőt, egyes helyeken szinte teljesen ezüstös is lehet (pl.: a szájnyílás környékén). Arcorra hegyesen előreugró, a kettős osztatú hátúszó őrá is jellemző.


A pár.



2014 Év díszhala sorozatunk győzteséről legközelebb koratavasszal jelentkezünk egy cikkel, amiben bővebben kielemezzük élőhelyét, és felvázolunk pár biotópkorrekt társítást is egyben.



Kezdeményező honlap
:
gabrinus.hu


Támogatóink
:


A képek a Google képkeresőjéből származnak.


Írta és szerkesztette: Liziczai Márk

Ajánljuk még:


Cikk böngésző:


Szólj hozzá!