| Megtekintve: 5 206

A halak titkos nyelve

Egy korall-szirt lakó...
Egy korall-szirt lakó…
Azok az élő színek, melyekben a korall-zátonyokon élő halak pompáznak, egy valódi nyelv, mely fejlődésének kezdete visszanyúlik 50 millió évvel ezelőttig, de még sok szempontból mindig zavarba ejti az embereket, ahogyan azt a napokban vezető haltudósok elismerték.

A halak színe valószínűleg egy rendkívül tökéletes módja a kommunikációnak, amelyből egy-két részletet képesek vagyunk értelmezni, de sok megmaradt rejtélyesnek, vallja be David Bellwood professzor (James Cook University, Ausztrália), aki kimagasló tudósa a korallszirti halak viselkedésének.

A Monte Bolca-ból(Olaszország) származó megkövült korallzátony-halakat tanulmányozva David Bellow professzor felfedezte, hogy az 50 millió évvel ezelőtt élt halak szintén foltosak, csíkosak és valószínűleg nagyon színesek voltak. A halak színének úgy tűnik két funkciója van – hasznos a fajtársak egymásra találásában, és hirdeti a hal helyét a hierarchiában – és félretájékoztatás, amivel félrevezetik a ragadozókat és versenytársakat, de egyszerű magyarázat nem létezik a legtöbb, a szivárvány minden színében ragyogó zátonyhal jelzéseinek megértéséhez, állítja Bellwood professzor.

„A szín egy azokból a nyelvekből, amelyeken a halak kommunikálnak. A kifényesedő vagy elsötétülő színárnyalatokkal agressziót vagy félelmet fejezhetnek ki, társaikat azonosíthatják, státuszukat hirdethetik, segítségével megmenekülhetnek a veszélyből és még sok egyéb dolgot hirdethet, amit csak el tudunk képzelni.” mondja.

A fényes színezet egyértelműen sikeres jellemvonás. A szokatlan dolog az, hogy az emlősök, köztük mi, emberek elvesztettük ezt a képességünket. Mi az ő leszármazottaik vagyunk, és biológiai sajátosságaik közül sokat örököltünk, úgymint az agy, szemek, hátgerinc, páros végtagok és így tovább. De egy dolog, amit úgy tűnik az evolúció ideje alatt elveszítettünk, a hal bőrszínének látványos volta, és a képesség, hogy módosítsuk azokat, vagy kommunikáljunk velük. Az emlősök valószínűleg elvesztették azt a képességüket, hogy a fényes bőrszínt fejlesszenek, amikor prémessé váltak, fejtegeti Bellwood professzor.

A halak nyelvének egy részét értik. Egy fekete csík a szem vonalán keresztül, segít eltitkolni a szerv pozícióját a ragadozók előtt, aki úgy találja, hogy nehéz megállapítani, hogy a hal melyik végét kell megtámadni. Sok halfaj zavarja össze őket tovább azáltal, hogy egy nagy sötét szem-foltot visel a farkán. Ezek a foltok szintén(ocelli) és még sok más minta jelenik meg a több millió éves halkövületeken, megállapítható, hogy ez egy régóta használt védekezési eszköz.

„Egy papagájhal képes megjeleníteni egy feltűnően nagy fekete-fehér szemet a farkán, amikor egy ragadozó közelít.” Bellwood professzor hozzáteszi:” Ez a funkció eléggé általános, a funkcióját könnyű kitalálni, de a tudományos tesztelése még mindig kihívás. Tudjuk, hogy a a legkontrasztosabb szín a víz alatt a kék és a sárga, és azt a kék és sárga halak képesek a végletekig fokozni. Ez lehet az módja annak, hogy elterelje egy ragadozó szemét a rossz irányba. Azt üzeni” Nézz rám – de tekints rossz falatnak!”

Rendkívül sok hal izzik az ultra-violában is. Néhány estben ezek a színek az emberek számára láthatatlanok, de a többi hal jól látja az általa közvetített agressziót, kísérletek bizonyították, ha az UV-t mesterségesen elnémítják, a többi hal kevésbé erősen reagál.

A törpegébek esetében, akik mindennap ragadozók által veszítik el fajtársaik 8 százalékát, miközben ülnek az aljzaton, és próbálnak nem feltűnni – a legbiztonságosabb túlélő stratégia az, hogy tompítják színeiket. Még így se él az Eviota sigillata kb. 60 napnál tovább.

De az, hogy sok korallszirti hal miért pompázik ragyogó kékben, bíborban, lilában, narancsban, csíkos, foltos, sokszínű és tarka mintákban, – és tesz meg minden tőle telhetőt, hogy magára vonja a tekintetet, az tudományos rejtély marad. „Tudjuk, hogy a legtöbb fényesen színes halat a tiszta vízzel lehet kapcsolatba hozni – a korall-zátonyok körül és Afrika nagy tavaiban például. De hogy a a színek pontosan mit jelentenek, a sok éves tudományos tanulmányozás ellenére, még tisztázására vár.”

Roger Highfield, tudományos szerkesztő

fordította: gabrinus

2008. március 26.

Kategória választó

Szakkönyvek (4) | Díszhal (7) | Haltudomány (5) | Növények (2) | Tenyésztés (1) | Egyéb hírek (35) |

Haltudomány kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük