Két dél-afrikai tudós –Denis Tweddle és Paul Skelton – leírt két új pontyfajt Malawiból. A két újonnan felfedezett, nagytestű márnát Barbus seymouri-nak és Labeobarbus nthuwa-nak nevezték el, és leírásukat közreadták a Smithiana Bulletin legújabb számában. Mindkét új fajt a Dél-Rukuru folyóban találták, mely a Malawi tóba folyik.
Ez a hal közepes méretű (akár 108 mm SL), robusztus felépítésű, Barbus fajokra jellemzően megcsontosodott, fűrészes szélű, hátranéző egyszerű sugarú pikkelyekkel és 26-29 oldalvonali pikkellyel rendelkezik, uszonyai színezete rózsaszínes-narancssárga, és található az oldalán egy olyan középoldali fekete csík, ami keresztülhúzódik a faroknyélen és a testen, egészen a farokúszóig, de nem húzódik át az orrészre.
Ez a hal különbözik a többi a régióban fellelhető narancssárga uszonyú „Barbus” fajtól abban, hogy a fűrészfogazott tüske nem emelkedik ki hátúszójából, míg többi faj hátúszójánál ez nagyításnál észrevehető, és a középoldali csík pigmentáltságában is. A szerzők szerint, a folyó, ahol az új fajokat fogták általában tiszta, erősen áramló, növényzetben gazdag és/vagy sziklás. Ezt a fajt a néhai Tony Seymour után nevezték el, elismerve Malawinak tett sok éves szolgálatát, nem csak amit a haltudományban elért, hanem a környezetgazdálkodás és megőrzés hosszú távú kutatásában, és elkötelezettségéért Malawi tó halászai iránt. A nem-nevet ideiglenesen használják, mert úgy vélik, hogy a kisebb, afrikai márnák, melyek hagyományosan képviselik a nemet, nem ugyanoda tartoznak, ahová a valódi Márna-félék, azaz ahová a legtöbb európai faj. Mindazonáltal tanulmányokat nem adtak ki, amíg nem tisztázzák a faji besorolás kérdéseit. Ez a faj párhuzamosan barázdált, keményen csontosodott, fogazatlan pikkelyekkel, hátranéző elágazás nélküli hátúszó-sugárral, összesen öt elágazás nélküli hátoldali csíkkal, és 30-33 oldaloldalvonali pikkellyel rendelkezik.
Így különbözik a két Malawi-tavi Labeobarbus-tól (L. johnstonii és L. brevicauda) pikkelyei számában, és a háti-tüske csontosodásának külalakjában, a Zambézi folyó és a keleti-part folyójában, a Phongolo-ban honos L. marequensisei-től a kopoltyú-ívek számában, a faroknyél arányában, és a csontos háti-tüskében, valamint különbözik hátúszójának magassági jellemzőjével az L. codringtonii-tól is, amely a Felső-Zambéziben él. A szerzők közölték, hogy az összes mintavételi-helyszín, ahol a fajt begyűjtötték, sziklás volt, gyorsfolyású, néhány mélyebb medencével tarkítva. A fajt a hal helyi neve után nevezték el. Ráadásul e két új pontyféle leíró tanulmányában a szerzők említenek még több leíratlan fajt a déli Rukuru folyóból, melyben még élhet legalább egy másik Barbus-faj, és az amphiliid-nemből két Zaireichthys harcsa-faj.
Heok Hee Ng 2008. március 26.
Fordította: gabrinus
