Jellemzők: Afrika

Robusztus felépítésű, hengeres testű hal. Rendkívül hasonlít a díszes bozóthalra (Microctenopoma fasciolatum).

Megnyúlt testű, karcsú hal. Viszonylag kicsi, hegyes fejjel rendelkezik. Teste ezüstös, illetőleg aranybarna alapszínt mutat. Halunk teste középső tájékán, hosszanti irányban elnyúló fekete sávot visel, s gyakran az alhasi régión is láthatunk ilyen mintázatot.

Dekoratív, mélyzöld színű növény, mely kemény, ellenálló leveleket fejleszt. A levélszárak viszonylag hosszúak.

Erős, vaskos rizómával rendelkezik, ebből fejlődnek hosszú nyélen ülő levelei (melyre magyar neve is utal), valamint gyökerei. Levelei bőrszerűek, kemények, színüket tekintve sötétzöldek, enyhén hullámosak.

Üdezöld levelei csészeszerűen futnak körbe, tőlevélrózsát alkotnak. Levelei párhuzamos erezetűek, ovális-kerekded alakúak, szivacsszerűek.

Úszónövény, lebegő életmódot folytat. Széles, vastag levelekkel rendelkezik, melyek üdezöld színűek, kerekdedek.

A malawi-tavi sügéreknél nagyjából megszokott formájú hal, testoldala széles, feje előreugrik, valamivel kevéséb torpedó-szerű az alakja. Előre hegyesedő feje a táplálék megszerzésében segíti a halakat, ugyanis szívesen vadásznak a kövek között, egyfajta görgetegzónás faj.
Mint tudományos neve is mutatja, az alapfaj kékes-ezüstös színezetű, a sárga populációkat felfedezésük után nagyon sokáig külön fajnak, alfajnak tekintették, mígnem hála a modern genetikai vizsgálatoknak kiderült, hogy ugyanarról a fajról beszélünk.

Hátúszója nincs, helyette a kis zsírúszó és a tüskenélküli mellúszó közösen látja el a hátúszó feladatát. Bőre és az izmai közt hájréteghez hasonló vékony szövetrétege van, amely hat, vagy több, egymásra visszatűrt lemezből áll.

Hosszú, elnyújtott fejű, magas hátú sügérfaj. Hasonlít a bárdsügérekre némileg, de nem annyira elnyújtott fejjel.

Alapvetően egy magas hátú fajról van szó, ahol a hím kékeslila hátú és bordó hasoldalú, míg háti úszója egyészen lilás sárga szegéllyel. A nősténye ezüstös alapszínű, egy fekete hosszanti csíkkal.