Jellemzők: agyagos talaj

A tojásdad, egymással szemben álló, alul-felül lándzsaszerűen hegyesedő levelek fonákja élénkpiros, színe sötétzöld; emers leveleinek felülete igen fényes. Apró virágai sárgák.
Létezik teljesen bíborvörös változata is (a levél színe és fonákja is vörös).

A Marsileák (mételyfüvek) többnyire a trópusokon és szubtrópusokon mocsári növényként, kétéltű módon élő vízipáfrányok. Nálunk csak egy fajuk fordul elő.

Igen kedvelt akváriumi növény, amelyet egyaránt lehet alámerült, úszó és mocsári növényként is nevelni. Halványzöld, lágy, nagyon törékeny levelének alakja fölöttébb változatos.

Viszonylag kis növésű, általában 10-20 cm között marad, ritkán növekszik 30 cm fölé. Szárain egymás felett több tucat haragoszöld, kisméretű levélke nő.

Az érdes tócsagaz a természetben is víz alatt fejlődő, teljesen submers növény, melynek az esetek többségében még csak gyökere sem fejlődik. Kiváló úszónövény!
Tüskeszerűen vékony, üdezöld levélkéi körkörös helyzetben fejlődnek törékeny szára körül.

Kicsi, alig pár centis leveleket fejleszt, melyek széleiken enyhén fogazottak, erről kapta elnevezését. Szára rendkívül vékony és törékeny.

Tengelyüket és sugaraikat nem borítják kéregsejtek. Sugárörvük 5-8 tagú.

Nevével ellentétben nem moha, hanem algafaj, fonalas zöldmoszat. Így gyakorlatilag – egyes rendszerezési szempontok szerint – nem is tartozik a valódi növények közé.

Igen szép faj, amelynek ötösével szembenálló, csaknem vízszintes irányban szétterülő levelei ritkás örvöt alkotnak. Maguk a levelek is ritkábban tollasak, mint a többi süllőhínáré, szálaik megnyúltabbak.