Jellemzők: állóvízi

A hal hátúszója és farok alatti úszója feltűnően megnagyobbodott és a többi úszó is szokatlanul fejlett, a hasúszó kivételével. Ezüstös színű testének közepéről sötét vonal fut hátra a faroknyél végéig.

Mélyen ovális testű, erőteljes felépítésű hal. Színezete főként acélszürke, a testoldalon lefelé ezüstszürkévé válik, a mellkas és a has élénk narancssárga.

A különös alakú hal haloldala nagyon mély, hátoldala majdnem egyenes. Szürkéssárga színe a hasoldal felé ezüstös szürkéskékké válik.

Testalakja olyan, mint a legtöbb pontylazacé, alsó és felső testvonala azonos ívű. A faj fő jellegzetessége, hogy teljesen színtelen és áttetsző a teste.

E hal alakja jellemző a baltahasúlazacokéra; haloldala rendkívül mély, hátoldala egyenes. Az oldalvonal fölött világos krémsárga, alatta ezüstös-szürke.

E jellegzetesen mély testű baltahasúlazacnak a hátvonala majdnem egyenes. Testszíne a szemtől a faroknyélig futó sötét vonal fölött halvány zöldessárga, alatta pedig ezüstszínű.

A pirájára emlékeztető alakú hal. Mellkasa, a kopoltyúfedők alsó szegélye, a mell-, a has- és a farok alatti úszó vörös.

A szekercelazac keskeny, nagyon mély testű hal. Ezüstös oldalának hátulsó kétharmadán vékony, sötét vonal húzódik.

A test felső részén különösen jól láthatók a pikkelyei, míg a hasoldalon szinte észrevehetetlenek. A szivárványhártya a szem felső részén vörös, az alsón sárga.

A Csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó megnyúlt testű, angolnaszerű hal. A farokvég oldalról igen lapított. Az aranybarna színű, sötét pettyekkel tarkított, rendkívül megnyúlt alakú testét igen kis pikkelyek fedik, amelyek mélyen be vannak ágyazódva a bőrbe, de helyenként egészen hiányozhatnak is.