Jellemzők: alsó szint

A vitorláshalakhoz hasonlóan, a diszkoszhalak korong alakú teste sem jellemző a bölcsőszájúhalak családjára. A diszkoszhalak csak erre szakosodott akvaristának ajánlhatók, mivel különleges vízminőséget igényelnek: lágy, kissé savas és tőzegen átszűrt, viszonylag meleg vizet kívánnak.

Hosszúkás testalkatú törpesügér faj, kifejletten a nőstények általában 5 cm-sek, a hímek 1-2 cm-vel nagyobbak. Feje kihegyesedő, fejtetőjén enyhén ívelt.

A fajnak sok színváltozata van, főként a nőstények között, melyek narancssárga és fekete foltokat viselhetnek. Testük hengeres, egyaránt megnyúlt és oldalról összenyomott, a hímek mindig nagyobbak, mint a nőstények és színezetük minden esetben eltérő, de a hím kékesszürke testén sötét függőleges sávok vannak.

Meglehetősen magas, oldalt nagyon lapított. A fajra jellemző a meredeken emelkedő homlok, az egyenes hasvonal és a viszonylag nagy, hegyben végződő fej.

A faj legfeltűnőbb jellegzetessége az úszói. A hátúszó megnyúlt sugarai úgy néznek ki, mint a kakadu bóbitája; a farokúszó vörös és fekete mintás.

Ovális körvonalú állat, a homlokvonala erősen ívelt. Pikkelyei meglehetősen nagyok.

Az ezüstöskék testű halat sötét pettyek csoportjai fedik, főként középtájon és a faroknyélen. A fej elülső része és a mellúszó töve kárminvörös és ilyen színű pettyek előfordulnak a kopoltyúfedőn is.

A hal hátoldalának színe aranyló krémsárga, ami a kékes testoldalon keresztül alul világossárga árnyalatúvá válik. A szemtől a faroknyélig sötét vízszintes vonal fut végig; a fejen világoskék mintázat van.

Elmosódó sötétebb foltok és függőleges sávok tarkítják az ezüstöszöld színű hal testét. A mellúszó, a hasúszó és a farokúszó rózsaszínes árnyalatú lehet.

A zöldessárga színezetű hal oldala kékes árnyalatú. Hangulatától és erőnlététől függően, testét számos függőleges sötét sáv keresztezheti; a szemtől a kopoltyúfedőn át ferde sáv húzódik.