Chara globularis – Törékeny csillárka

Élénkzöld, igen törékeny tengelyű élőlény, amelynek örvsugarain nincsenek „tüskék” (elágazások). Rendszertanilag a csillárkamoszatok törzsébe tartozik, pontos hovatartozása általában vitatott, egyesek a növényekhez sorolják őket (a legmodernebb rendszertan is ezt az álláspontot képviseli), míg mások az egyszerűbb eukarióták (protoctiszták) országába (ez a nézet egy régebbi taxonómia alapján ismert, sokan a moszatokat még nem tekintik valódi növénynek)..

Nitella flexilis – Hajlékony csillárka

Tengelyüket és sugaraikat nem borítják kéregsejtek. Sugárörvük 5-8 tagú.

Myriophyllum verticillatum – Gyűrűs süllőhínár

Levelei finoman fésűsek, 4,5 cm hosszúak, többnyire ötösével-hatosával alkotnak levélörvöt. Szára akár még a 3 méter hosszúságot is elérheti.

Myriophyllum spicatum – Füzéres süllőhínár

Fésűszerűen tollas levelei 3,5 cm hosszúak. A levelek négyesével alkotnak örvöt.

Riccia fluitans – Úszó májmoha

Villásan elágazó, sűrű, üdezöld levélkéivel s a víz színe alatt tömött csomókat alkotó telepeivel igen tetszetős, kedvelt úszónövény. Rhizoid elemeket (gyökérszerű képletek) nem fejleszt.

Monodactylus argenteus – Ezüstös díszholdhal

Korong alakú, oldalról lapított testű hal, akárcsak a vitorláshalak. Ezüstös testét nagyon kicsi pikkelyek fedik. Hasonlít a Monodactylus kottelati fajra.

Scatophagus argus – Árgushal

Az árgushal szögletes alakját úszóinak elhelyezkedése is kihangsúlyozza. Színezete arany és barna sávokból áll, melyet számos sötét, kerek folt fed.

Aphanius dispar – Gyöngyös fogasponty

A kissé rövidnek és erőteljesnek tűnő test oldalt lapos, a fej felső fele is kissé lapos, a szájrés kicsiny és fölfelé irányul. Mindkét úszó messze hátul van.

Aphanius mento – Keleti fogasponty

Testalkata igen hasonlít az A. sophiae-hoz.

Aphanius sophiae – Perzsa fogasponty

Kicsiny — 3,5 — 5,5 cm hosszúságú — hal. A hím alapszíne ezüstöstől kékesig terjed, sok barna haránt-sávval; izgalmi állapotban az alapszín szép aranysárga árnyalatúvá válik.