Jellemzők: Argentína

Valamennyi elevenszülő fogasponty közül földrajzilag ez a faj hatolt legdélebbre. Európába már 1905-ben behozták.

A Poeciliinae alcsalád Phalloceros nemének elnevezése a gonopodium agancsszerű nyúlványára utal. Az egyik legelső elevenszülő díszhal, amely — 1898-ban — Európába került.

Az akvaristák egykor oly népszerű januáriuszainak ez a faja szaporodásbiológiai alapon különálló nembe tartozik. A Phalloptychus elnevezés is a redős, összehajtott gonopodiumra utal.

A Cnesterodon hántolókésfogú jelentése a genus fajainak hosszú gonopodiumán levő horogtüskeszerű függelékekre utal. A tárgyalt faj egyike a legrégebben, már 1902-ben Európába behozott elevenszülő fogaspontyoknak.

Testalkata és viselkedése a többi fajétól egy kissé eltér, ezért néhány kutató külön nembe, a Microcorydorasba sorolja. Kicsiny, kecses fejű. Társas akváriumokban leginkább a középső vízrétegekben tartózkodik, ahol rajokban úszkál.

A hal testét feltűnő, egymást félig átfedő, csontos lemezek fedik, melyek a kopoltyúfedő mögött két sorban helyezkednek el, halszálka mintázatot adva. A test alapszíne fakó barnásszürke.

Bronzszínű testét két sor zöldeskék fényű csontlemez fedi. A kopoltyúfedő és a pofák, az egymástól függetlenül mozgatható szemek alatt szintén fémeszöldek.

Zöldes vagy barnás csillogású alapon sötét márványozás és foltok díszítik. A hím karcsúbb és kecsesebb, hátúszója hegyesebb, mint a nőstényé. A kopoltyúfedő fémfényű, a fejen apró foltok vannak.

E harcsa testét is két sor csontos lemez fedi. Színe változó, de általában vörösesbarna vagy kékesfekete, néhány sötétebb folttal.

A hal sötét, kékesszürke testét apró, színjátszó foltok díszítik. Hasoldala a mellúszó és a hasúszó között ezüstös-fehér.