Jellemzők: átlagos növényzetigényű

Annak ellenére, hogy a fekete és a vörös fantomlazac teljesen elkülönült területről származik, színváltozatként írták le. A vörös fantomlazac testszíne áttetsző vörös, hátúszóján fekete mintázat van (a nőstényének a csúcsa fehér).

Az áramvonalas, sárga színű hal testét számos, egyenlő távolságra fekvő hosszanti csík szabdalja fel. Ezek az egész testen végigérnek az orrtól a farokig.

A halat egy acélkék csík díszíti, amely az orrától a szeme fölött áthaladva a zsírúszóig terjed. A test alsó része ragyogó vörös, a hasoldal elülső részén apró, ezüstös területekkel.

A hal testének hossza és magassága kb. egyenlő, alakja olyan, mint egy paralelogramma.

A karcsú testű halon ugyanolyan feltűnő acélkék csík húzódik végig, mint a vörös neonhalon. Ennél a fajnál azonban a test elülső alsó része ezüstös.

A test felső részén különösen jól láthatók a pikkelyei, míg a hasoldalon szinte észrevehetetlenek. A szivárványhártya a szem felső részén vörös, az alsón sárga.

Testalakja olyan, mint a legtöbb pontylazacé, alsó és felső testvonala azonos ívű. A faj fő jellegzetessége, hogy teljesen színtelen és áttetsző a teste.

A gyémántlazac hátoldala zöldes kékesszürke, alul ezüst és fehér színű. Legvonzóbb tulajdonsága, hogy színjátszó; ez leginkább oldalfényben érvényesül.

Ahogy a neve is sugallja, a piros szín általában jelen van ennek az ezüstös oldalú fajnak az úszóin. E fiatal példány színezete azonban nem annyira feltűnő.

A nyúlánk testű hal oldalán egy sötét vonal fut végig az orrtól a farokúszó tövéig; ezt felülről fémes aranyfényű csík kíséri. Hátoldala zöldes sárgásbarna, hasoldala ezüstfényű aranysárga.