Jellemzők: Atlanti országok

Akváriumokban ritkán látott vendég, külsőre némileg emlékeztet a Synodontis eupterusra. Korábban gyakran félreazonosították.

A természetben az egyik leggyakoribb tollasbajszú harcsafaj, aránylag nagyobb méretet is elérhet. Arany színváltozatát is kitenyésztették.

Angolnaszerű hal, teste megnyúlt és hosszú. Szürkés alapszínezetét szabálytalanul elhelyezkedő sötétszürke-fekete foltok tarkítják.

Halványbarnás alapszínű testén néhány nagy fekete pötty van, melyek közepe a test színét mutatja idősebb korára, innen származik neve is.

Hosszúkás, egyenes hátú hal, szája is felső nyílású, egyértelműen látszik rajta vízszíni életmódja. Akváriumban is az úszónövények közt pihen a víz legfelsőbb régiójában.

Hosszú, szalagos levelei maximum 50 cm hosszúra és 12 mm szélesre nőnek, általában világoszöld színűek. Virágzata és a virágok megtermékenyülési módja a V.

A test megnyúlt, a hát- és hasvonal meglehetősen egyenletesen ívelt. A száj alsóállású, 2 pár bajuszszála van.

A fiatal halak márványos mintázatúak, ahogy öregszenek, szürkévé vállnak sötét foltokkal. A hátúszó egyes úszósugarai nagyon megnyúltak, erről kapta magyar elnevezését is.

Leveleinek alakja kerek vagy lándzsa alakú lehet, kifejletten terebélyesek, a víz felszínén terülnek el. Rendkívül hosszú, húsos nyélen ülnek, melyek a talajban nyugvó tövéből indulnak.

A Pontylazacfélék (Characidae) családjának ennek az afrikai nemének mintegy 42 faja ismeretes. Karcsú, nagyon nyúlánk, oldalról lapos rajhalak.