Melanotaenia splendida – Keleti szivárványhal
Hosszúkás, megnyúlt testű, kihegyesedő fejű szivárványhal. Mint rokonai, ő is osztott, két részből álló hátúszóval rendelkezik.
Melanotaenia maccullochi – Ausztráliai szivárványhal
Az aranyló fémeskék színű hal hát- és hasoldala egyformán ívelt. A testét fedő számos vízszintes vonalat apró vörösesbarna pontok alkotják (a színhatás függ az oldalvilágítás mennyiségétől).
Melanotaenia lacustris – Türkizkék szivárványhal
A fiatal hal oldalának közepétől a faroknyeléig sötétebb kék sáv fut; a test alapszíne világos szürkéskék. A kifejlett példányok testének felső oldala sötét zöldeskék, alsó része világosabb.
Melanotaenia herbertaxelrodi – Axelrod-szivárványhal
Rokonaihoz hasonlóan közepesen nyújtott, gabonaszemet formázó testű hal, viszonylag magas háttal. Feje kicsi, előreugró. Alapszínét az egész testét borító zöldes-aranysárga pikkelyek adják.
Melanotaenia fluviatilis – Folyami szivárványhal
Az ezüstös ibolyaszínű hal teste sárga és kék árnyalatokat is tartalmaz. Keskeny, vízszintes csíkjai a pikkelyek sötétebb sarkai miatt alakulnak ki.
Melanotaenia boesemani – Boeseman-szivárványhal
Teste kétszínű; a fej és mellrésze része acélkék, sötét keresztcsíkokkal, a hátulsó egyszínű sárga. A kék testközép táján sárgába megy át, és a farok felé tűzpiros színű, fehérrel szegett úszókkal.
Iriatherina werneri – Ostoros szivárványhal
A hal legfeltűnőbb jellegzetessége rendkívül megnyúlt úszói. Az első, lekerekített csúcsú hátúszó magas, elöl ül, a második sugarai fonalszerűen megnyúltak és füstös árnyalatú.
Hypseleotris compressa – Császárgéb
E színpompás hal hátoldala sötét, testoldala kék és zöld színekben játszik. A nászruhás hímek mell- és haloldala vöröses narancssárga árnyalatú, ami a két hátúszón és a farok alatti úszón szintén megjelenik.