Jellemzők: barna vízi

A test felső részén különösen jól láthatók a pikkelyei, míg a hasoldalon szinte észrevehetetlenek. A szivárványhártya a szem felső részén vörös, az alsón sárga.

A gyémántlazac hátoldala zöldes kékesszürke, alul ezüst és fehér színű. Legvonzóbb tulajdonsága, hogy színjátszó; ez leginkább oldalfényben érvényesül.

A nyúlánk testű hal oldalán egy sötét vonal fut végig az orrtól a farokúszó tövéig; ezt felülről fémes aranyfényű csík kíséri. Hátoldala zöldes sárgásbarna, hasoldala ezüstfényű aranysárga.

A test nagyon megnyúlt, oldalt csak kicsit lapos. Sárgásbarna alapon a farkúszót el nem érő, sötét hosszanti csík húzódik, amelyet felül aranyszínű csík kísér.

A kicsi, nyúlánk hal testét egy ezüstös, vízszintes vonal osztja ketté. A fölötte levő terület barna, sötét kockás mintával; alatta széles, sötét sáv fut.

Halvány aranybarna testén három sötét sáv fut végig hosszában. A farokúszó tövének vörös foltjainál végződő középső és felső sávot aranyfényű terület választja el egymástól.

Hátoldala világos zöldesbarna, hasoldala és alsó állkapcsa ezüstfehér. Az orrtól a szemen keresztül sötét, vízszintes sáv fut a farokúszó tövéig, ahol sötét foltban végződik.

Korong alakú, ezüstös színű hal, a megvilágítástól függően különböző színekben, pl. zöldben tündökölhet, de a rózsaszín és az ibolya árnyalatai is gyakoriak.

Az áramvonalas kis hal nagyon hasonlít a pirosszárnyú pontylazachoz. Áttetsző, kékesszürke színű.

A hal hátúszója és farok alatti úszója feltűnően megnagyobbodott és a többi úszó is szokatlanul fejlett, a hasúszó kivételével. Ezüstös színű testének közepéről sötét vonal fut hátra a faroknyél végéig.