Jellemzők: barna vízi

Hátúszója nincs, helyette a kis zsírúszó és a tüskenélküli mellúszó közösen látja el a hátúszó feladatát. Bőre és az izmai közt hájréteghez hasonló vékony szövetrétege van, amely hat, vagy több, egymásra visszatűrt lemezből áll.

Szeme vörös, fekete pikkelyei vannak. Nem teljesen fekete hal, testét csillogó pikkelyek is díszíthetik, gyakran ezüstös színezete van.

Nagyon dekoratív, karcsú, hengeres testű dániófaj. Hastájékának kezdete, feje, háta barnás és ezüstös színű, míg oldala, hasának hátsóbb része tűzvörösen tündököl.

Hosszúkás, karcsú, törékeny kis pontylazac. Mintázatában a 3 másik „petitellához” hasonlít.

Széles, lapos fejű algaevőharcsa, oldalát vértpáncél fedi, a lemezek szépen sorozatosan követik egymást. Hátúszója vitorlaszerűen felmerevíthető, tipikusan gibbicepsz-alakú vértesharcsa, gyakran gibbicepszként hozzák forgalomba! Sötétbarna alapon sárgás-krémfehéres szabálytalanul foltozott, de testszínezetének tónusa a hal kedvétől függhet, például ha stresszes a hal, akkor elmosódottabbak színei.

Jellemzően búzakalász alakú, kicsi fejű tipikusan magas hátú szivárványhalfaj. Hátúszója kettős, osztott.

Pici, hosszúkás testű kis kalászhal. A Pseudomugilok legszebbikeként tartják számon.

Tömzsi, hengeres testalkatú csíkféle. A szürke és a barna mintákban váltakozik márványos tarkítottságban színezete.

Hengeres, tömzsi kis csíkféle, formára a Botia és a Pangio alakú csíkfélék közt mutatkozik. Úszói enyhén színesek, hátúszója foltos.

Szürkésfehér alapszínen fekete csíkozás tarkítja. A csíkok srégen követik egymást, és az oldalvonal mentén foltokká formálódnak.