Jellemzők: bújós

Kistestű, hosszúkás alkatú harcoshalfaj. Farok alatti úszója hegyes végű, hát- és farkúszója lekerekített. A halak fiatalon világosbarna alapszínűek, rajta hosszanti szürkés-feketés színnel, kevéssé mintázottak.

Robusztus felépítésű, hengeres testű hal. Rendkívül hasonlít a díszes bozóthalra (Microctenopoma fasciolatum).

Hosszúkás, kígyó-alkatú hal, tipikusan a murénaformát mutatja. Rendszertanilag a legismertebb, nagytestű tengeri murénák közé tartozik.

Tipikus algázó harcsákra jellemző kinézetű faj, széles, lapos fejjel. Impozáns úszókkal rendelkezik, melyek egész nagyok, tudományos elnevezését is erről kapta.

Hátúszója nincs, helyette a kis zsírúszó és a tüskenélküli mellúszó közösen látja el a hátúszó feladatát. Bőre és az izmai közt hájréteghez hasonló vékony szövetrétege van, amely hat, vagy több, egymásra visszatűrt lemezből áll.

Lapos testű, széles, hosszúkás fejű, oldalról nézve viszont hosszúkás, karcsú hal. Alakja is következtetni enged a lorikáriákkal való közelebbi rokonságához.

Testük alapszíne általában szürkés-barna, kivéve domináns hímeknek, ők sokkal színesebbek és inkább aranysárga az alapszínük, úszóikon kék sávok figyelhetők meg – több árnyalatban -, az úszószegélyeik fehérek fekete alapon, kivéve egyes hímek háti jelzőúszóját, melyen citromsárga folt figyelhető meg. Hasoldalukat fekete és fehér sávok díszítik.

Szürkésbarnás az alapszíne, hátán sötétebb mintázattal. A hímek díszesebbek (akaratlagosan), sötétbarna háttal, fekete hassal, felette kék és krémszínű csíkkal.

Tömzsi, hengeres testalkatú csíkféle. A szürke és a barna mintákban váltakozik márványos tarkítottságban színezete.

Hengeres, tömzsi kis csíkféle, formára a Botia és a Pangio alakú csíkfélék közt mutatkozik. Úszói enyhén színesek, hátúszója foltos.