Jellemzők: bújós

Az egyik, ha nem a legszebb tollasbajszú harcsafaj. Alapszínezete fehér, fején fekete foltok helyezkednek el.

Akváriumokban ritkán látott vendég, külsőre némileg emlékeztet a Synodontis eupterusra. Korábban gyakran félreazonosították.

Hosszúkás, kígyó alakú hal, ahogy az az angolnáknál megszokott. Hosszú teste szürkészöld alapszínezetű, hátratolódott háti úszója alatt kis fekete foltok sorakoznak.

A természetben az egyik leggyakoribb tollasbajszú harcsafaj, aránylag nagyobb méretet is elérhet. Arany színváltozatát is kitenyésztették.

Angolnaszerű hal, teste megnyúlt és hosszú. Szürkés alapszínezetét szabálytalanul elhelyezkedő sötétszürke-fekete foltok tarkítják.

Synodontisoknál szokott testformájú, nyúlánk és enyhén hosszúkás fejű faj. Az általánosabban ismert Synodontisok közt az egyik legdekoratívabb, citromsárga alapszínezetét fekete labirintusminta tarkítja.

Kissé megnyúlt orrú harcsa, hátúszója hegyes. Szája körüli bajuszszálak közül 2 páron is keresztbajszok nőttek, ami csak 3 fajra jellemző a családban. Dekoratív, könnyen tartható faj.

Halványbarnás alapszínű testén néhány nagy fekete pötty van, melyek közepe a test színét mutatja idősebb korára, innen származik neve is.

Széles fejű, viszonylag lapos testű hal. Ráspolyszájú vértesharcsa.

Hosszúkás, kígyószerű teste van, széles fejjel amin nagy száj található. Színezete egyszerű szürkésbarna, bár gyakran ezüstösen csillog.