Jellemzők: Dél-amerika

A megnyúlt testű hal hátoldala sötét, haloldala világos, ezüstös árnyalatú. Oldalán az orrtól a faroknyélig sötét, cikcakk vonal húzódik, és a testet két különböző színű területre osztja.

A karcsú testű hal feje feltűnően vörös; farokúszója mintázott. A farokúszó mintás (ezen a fiatal példányon csak halványan), három, vízszintes fekete sáv van rajta, a lebenyek csúcsa pedig színtelen.

A karcsú testű halon ugyanolyan feltűnő acélkék csík húzódik végig, mint a vörös neonhalon. Ennél a fajnál azonban a test elülső alsó része ezüstös.

Testét számos, kormos fekete sáv övezi az arcorr csúcsától kezdődően a faroknyél végéig. Sárgásfehér alapszíne csekély mértékben megjelenik a három középső sáv közepén is.

A hal haloldalának elülső része feltűnően gömbölyű. Színe vörösesbarna, hátoldala sötétebb, haloldala ezüstös.

A karcsú testű hal oldalán, a kopoltyúfedő mögött egy keskeny, vízszintes kék sáv indul, ami hátrafelé sötétebbé válik és a farokúszó közepén végződik. A hímek színe íváskor felerősödik..

Testalakja olyan, mint a legtöbb pontylazacé, alsó és felső testvonala azonos ívű. A faj fő jellegzetessége, hogy teljesen színtelen és áttetsző a teste.

Világosbarna testén számos sötét szegélyű pikkely van, ezért kinézete kissé tarka. Oldalát három sötét színű, tojásdad folt díszíti, melyek között kisebbek is megjelenhetnek a hal hangulatától függően.

A Pyrrhulina nembe kb. 25 faj tartozik, de sokukat csak fogazatuk alapján lehet megkülönböztetni.

A hal áttetsző, barackszínű testének alsó és felső felét ragyogó, vörös-arany vonal választja ketté, amely az orron kezdődik és a farokúszó tövénél ér véget. Meglehetősen hosszúra nyúlt, a hátvonal néha erősebben ívelt, mint a hasvonal.