Metynnis hypsauchen – Schreitmüller tányérlazac

A hal testének hossza és magassága kb. egyenlő, alakja olyan, mint egy paralelogramma.

Hemigrammus pulcher – Aranyfoltos pontylazac

A család többi fajával összehasonlítva, a kecses pontylazac teste mélyebb. A kifejlett példányok feje és hátoldala sötét szürkészöld, bíborfényű rezes árnyalattal.

Aphyocharax anisitsi – Vörösúszójú pontylazac

Ahogy a neve is sugallja, a piros szín általában jelen van ennek az ezüstös oldalú fajnak az úszóin. E fiatal példány színezete azonban nem annyira feltűnő.

Moenkhausia oligolepis – Farkpettyes pontylazac

A test felső részén különösen jól láthatók a pikkelyei, míg a hasoldalon szinte észrevehetetlenek. A szivárványhártya a szem felső részén vörös, az alsón sárga.

Hyphessobrycon flammeus – Lángvörös pontylazac

Testének alakja jellemző a pontylazacokra; oldalról nézve magas és fokozatosan keskenyedik el a faroknyélbe. Színe rózsaszínes barna, ezüstös fénnyel.

Carnegiella marthae – Törpe baltahasú lazac

E hal alakja jellemző a baltahasúlazacokéra; haloldala rendkívül mély, hátoldala egyenes. Az oldalvonal fölött világos krémsárga, alatta ezüstös-szürke.

Moenkhausia pittieri – Gyémántlazac

A gyémántlazac hátoldala zöldes kékesszürke, alul ezüst és fehér színű. Legvonzóbb tulajdonsága, hogy színjátszó; ez leginkább oldalfényben érvényesül.

Carnegiella strigata – Csíkos baltahasú lazac

Teste nagyon mély, hátoldala egyenes. A színe általában ezüstös rózsaszín, de ez a példány zöldes alapszínű.

Nannostomus beckfordi – Díszes törpeszájú hal

A test nagyon megnyúlt, oldalt csak kicsit lapos. Sárgásbarna alapon a farkúszót el nem érő, sötét hosszanti csík húzódik, amelyet felül aranyszínű csík kísér.

Gymnocorymbus ternetzi – Fekete tetra

Meglehetősen magashátú hal, az idősebb példányok hátmagassága még tovább nő. Ilyenkor néha púposnak látszanak.