Jellemzők: Dél-Ausztrália

Úszónövény, lebegő életmódot folytat. Széles, vastag levelekkel rendelkezik, melyek üdezöld színűek, kerekdedek.

Testük alapszíne általában szürkés-barna, kivéve domináns hímeknek, ők sokkal színesebbek és inkább aranysárga az alapszínük, úszóikon kék sávok figyelhetők meg – több árnyalatban -, az úszószegélyeik fehérek fekete alapon, kivéve egyes hímek háti jelzőúszóját, melyen citromsárga folt figyelhető meg. Hasoldalukat fekete és fehér sávok díszítik.

Kistestű, felső szájállású faj. Rézbarna-mézszínű alapszínű faj.

Igen kedvelt akváriumi növény, amelyet egyaránt lehet alámerült, úszó és mocsári növényként is nevelni. Halványzöld, lágy, nagyon törékeny levelének alakja fölöttébb változatos.

Az érdes tócsagaz a természetben is víz alatt fejlődő, teljesen submers növény, melynek az esetek többségében még csak gyökere sem fejlődik. Kiváló úszónövény!
Tüskeszerűen vékony, üdezöld levélkéi körkörös helyzetben fejlődnek törékeny szára körül.

Élénkzöld, igen törékeny tengelyű élőlény, amelynek örvsugarain nincsenek „tüskék” (elágazások). Rendszertanilag a csillárkamoszatok törzsébe tartozik, pontos hovatartozása általában vitatott, egyesek a növényekhez sorolják őket (a legmodernebb rendszertan is ezt az álláspontot képviseli), míg mások az egyszerűbb eukarióták (protoctiszták) országába (ez a nézet egy régebbi taxonómia alapján ismert, sokan a moszatokat még nem tekintik valódi növénynek)..

Az ezüstös ibolyaszínű hal teste sárga és kék árnyalatokat is tartalmaz. Keskeny, vízszintes csíkjai a pikkelyek sötétebb sarkai miatt alakulnak ki.

Hosszúkás, megnyúlt testű, kihegyesedő fejű szivárványhal. Mint rokonai, ő is osztott, két részből álló hátúszóval rendelkezik.

Korong alakú, oldalról lapított testű hal, akárcsak a vitorláshalak. Ezüstös testét nagyon kicsi pikkelyek fedik. Hasonlít a Monodactylus kottelati fajra.