Jellemzők: Dél-Ázsia

Hosszú, kecses alkatú gurámifaj. Akárcsak rokonságára, úgy őrá is jellemző a hasoldalon lévő két tapogató, melyek módosult hasúszónak tekinthetőek.

Az ezüstös díszholdhalhoz (Monodactylus argenteus) rendkívül hasonló faj. Megkülönböztetésükre szolgál intenzívebb narancsos hátúszója és a hátúszónál jóval megnyúltabb farok alatti úszó.

Szokásos „márna” kinézetű hal, orsó alakú, karcsú testtel. Alapszínezete szürkésfehér, enyhén krémszínű.

Nagyon dekoratív, karcsú, hengeres testű dániófaj. Hastájékának kezdete, feje, háta barnás és ezüstös színű, míg oldala, hasának hátsóbb része tűzvörösen tündököl.

Hosszúkás, hegyes orrú márnafaj, alakilag a torpedómárnára hasonlít. Teste ezüstös, farktövén egy aránylag nagy, fekete folttal.

Szürkésbarnás az alapszíne, hátán sötétebb mintázattal. A hímek díszesebbek (akaratlagosan), sötétbarna háttal, fekete hassal, felette kék és krémszínű csíkkal.

Tömzsi, hengeres testalkatú csíkféle. A szürke és a barna mintákban váltakozik márványos tarkítottságban színezete.

Hengeres, tömzsi kis csíkféle, formára a Botia és a Pangio alakú csíkfélék közt mutatkozik. Úszói enyhén színesek, hátúszója foltos.

Hosszúkás, hengeres, Pangio-szerű csíkféle, kontrasztos -és nagyon mutatós- fehér-fekete csíkozással.. .

Hosszúkás testalkatú, inkább Pangio-csíkokra hasonlít, mintsem a hegyiforrás csíkokra. Farkúszója, és utánna több csík is még a testén rubinvörös, míg teste zöldes-barnás alapszínű, és kontrasztosan csíkozott, vagy márványosan mintázott, ez kortól és némileg egyedtől is függ.