Jellemzők: Dél-Európa

Világoszöld színű, vadon akár 3-3,5 méter hosszúra is megnövő hínárfaj. Vékony, gyenge, fehér színű gyökerekkel rendelkezik.

Úszónövény, lebegő életmódot folytat. Széles, vastag levelekkel rendelkezik, melyek üdezöld színűek, kerekdedek.

Vaskos, kerekfejű faj. Az úszói feketések, teste aranyfényű.

Carassius — ókori görög halnév.
A Cyprinidae család egyik neme. A táplálkozástól függően mérsékelten nyújtott vagy igen magas alakú.

Hosszú, szalagos levelei maximum 50 cm hosszúra és 12 mm szélesre nőnek, általában világoszöld színűek. Virágzata és a virágok megtermékenyülési módja a V.

Vastag gyökértörzséből eredő, épszélű, szív alakúan kimetszett bőrnemű leveleket terít a víz színére — egészen 1,5 méter magasságig. Levelei 15-30 cm szélesek.

Leveleik tojásdadok, hegyesek, nyélbefutók, szembenállók, felületükön világoszöldek, fonákjuk nem piros. Apró virágainak nincsenek szirmai, így a 4 kis zöld csészelevél és 4 porzó beolvadó színe folytán alig észrevehető.
Teljesen piros színű növényeket is gyakran e faj neve alatt adnak el, holott általában a piros „Ludwigia palustrisok” valójában Ludwigia repens x Ludwigia arcuata keresztezékek.

A Marsileák (mételyfüvek) többnyire a trópusokon és szubtrópusokon mocsári növényként, kétéltű módon élő vízipáfrányok. Nálunk csak egy fajuk fordul elő.

Viszonylag kis növésű, általában 10-20 cm között marad, ritkán növekszik 30 cm fölé. Szárain egymás felett több tucat haragoszöld, kisméretű levélke nő.

Az érdes tócsagaz a természetben is víz alatt fejlődő, teljesen submers növény, melynek az esetek többségében még csak gyökere sem fejlődik. Kiváló úszónövény!
Tüskeszerűen vékony, üdezöld levélkéi körkörös helyzetben fejlődnek törékeny szára körül.