Elassoma evergladei – Fekete törpesügér
Két fajának az Egyesült Államok déli része a hazája, akváriumban azonban csak az egyik honosodott meg. Viszonylag nyújtott, oldalt lapított testű. Mindegyik úszó legyezőszerűen szépen lekerekedik.
Enneacanthus chaetodon – Tőzegsügér
Teste lapos, magas felépítésű. Alapszíne barnás-okker, oldalain fekete haránt-csíkok láthatók. A tőzegsügér nyugodt természetű, akváriumi halnak igen alkalmas faj.
Enneacanthus obesus – Gyémántfoltos tőzegsügér
A teste rövid és magas, csaknem tojás alakú, de oldalt erősen lapított. A kúp alakú fogak az ínyre is átnyúlnak.
A kopoltyúfedőkön néhány sor pikkely látható.
Herichthys cyanoguttatus – Gyöngyházsügér
A gyöngyházsügér elég magas testfelépítésű. Oldalait barnás-szürke alapon világos, kékes foltok borítják, egy gyöngykagylóhoz hasonló megjelenést kölcsönözve számára.
Gasterosteus aculeatus aculeatus – Háromtüskés pikó
A pikóknak négy fésűs kopoltyújuk van. Hátúszójuk elülső része néhány vastag, szabadon álló tüskévé alakult át.
Ambloplites rupestris – Kövi sügér
Enyhén megnyúlt, oldalról lapos. Hossza a természetben 47 cm-ig, akváriumban 10— 12 cm-ig nő.
Poecilia sphenops – Jucatáni fogasponty
Mexikótól Kolumbiáig édes- és brakkvizekben élő, nem magas hátúszójú faj. 1909-ben került először Európába.
Gambusia holbrooki – Keleti gambúzia
A hím 3,5, a nőstény max 8 cm hosszúságot érhet el. Alakja különösebben nem tér el a többi gambúziáétól.
Gambusia yucatana – Jucatáni gambúzia
A hím 5,5, a nöstény 7,5 cm hosszú is lehet. Ez a faj meglehetősen nagy fejével és a hím aránylag igen távol — a faroknyélen — ülő hátúszójával tér el a többi gambúziafajtól.
Herichthys carpintis – Texasi sügér
A test közepesen magas, jellegzetes bölcsőszájú hal forma. Oldalait és fejét igen jellegzetes barnás-vöröses alapon kékesen irizáló foltok borítják.