Jellemzők: Észak-Ausztrália

Fenséges megjelenésű, összetéveszthetetlen küllemű árgushal-faj. Sajnos csak elvétve fordul elő a kereskedelemben.

A jávai lövőhal (Toxotes jacualtrix) mellett a másik félsós vízben tartandó lövőhalfaj. Felismerhető a nagy foltok között feltűnő kis fekete pöttyökről.

Robusztus testfelépítésű faj, hegyes, megnyúlt arcorral. Testalkata némileg emlékeztet a levélhalakéra – ez nem véletlen, hasonló életmódú, lesben álló ragadozó.

Apró termetű, acélkék testű törpe kalászhalfaj. Kékes testét az oldalvonal mentén egy halványbarnás hosszanti sáv szeli át, hátúszója osztott, szeme kék színű.

Magas hátú, nagyra növő szivárványhalfaj. Alapszíne leginkább az acélkék árnyalataival jellemezhető, amin vörös csíkok futnak, de idősebb korára általában a vörös csíkok olyan szélessé válnak, hogy olybá tűnik, mintha csak a kék alapszín lenne a csíkminta.

Viszonylag nagy termetű, akár 15 cm-esre is megnövő, aktív csapathal. Ajánlott legalább 6-8 egyedét együtt tartani, s ennyi halnak tágas helyre van szüksége, hogy kielégíthessék mozgásigényüket, javasolt legalább 200 liter biztosítása.

Magas hátú, kihegyesedő fejű kalászhalfaj. Egész teste és legtöbb úszója is ragyogó vörös színezetű. A megtévesztésig hasonlít a lazacvörös szivárványhalra, megkülönböztetésük nagyon nehéz feladat, főleg fiatal korban.

Üdezöld levelei csészeszerűen futnak körbe, tőlevélrózsát alkotnak. Levelei párhuzamos erezetűek, ovális-kerekded alakúak, szivacsszerűek.

Úszónövény, lebegő életmódot folytat. Széles, vastag levelekkel rendelkezik, melyek üdezöld színűek, kerekdedek.

Jellemzően búzakalász alakú, kicsi fejű tipikusan magas hátú szivárványhalfaj. Hátúszója kettős, osztott.