Jellemzők: Észak-Ázsia

Hosszúkás testű, laposabb faj. Pikkelyei ezüstösen csillognak, úszói enyhén vörhenyesek.

Karcsú, hosszú hal, oldalát csontos vértpajzs fedi. Orra megnyúlt, amin bajuszszálak találhatóak, ezzel keresgél és túr a talajban, majd a férgeket összeszedi.

Indás tövű submers növény. Alsóállású, szép, élénkzöld levelei szalagszerűek, és spriálisan futnak, bár tövük egy darabig még egyenes marad.

Vastag gyökértörzséből eredő, épszélű, szív alakúan kimetszett bőrnemű leveleket terít a víz színére — egészen 1,5 méter magasságig. Levelei 15-30 cm szélesek.

Nyúlánk, idősebb korban magasabbá válik, ilyenkor feje a szemek fölött egy kissé benyomott. A hátvonal íveltebb, mint a hasvonal.

Az érdes tócsagaz a természetben is víz alatt fejlődő, teljesen submers növény, melynek az esetek többségében még csak gyökere sem fejlődik. Kiváló úszónövény!
Tüskeszerűen vékony, üdezöld levélkéi körkörös helyzetben fejlődnek törékeny szára körül.

Viszonylag kis növésű, általában 10-20 cm között marad, ritkán növekszik 30 cm fölé. Szárain egymás felett több tucat haragoszöld, kisméretű levélke nő.

Élénkzöld, igen törékeny tengelyű élőlény, amelynek örvsugarain nincsenek „tüskék” (elágazások). Rendszertanilag a csillárkamoszatok törzsébe tartozik, pontos hovatartozása általában vitatott, egyesek a növényekhez sorolják őket (a legmodernebb rendszertan is ezt az álláspontot képviseli), míg mások az egyszerűbb eukarióták (protoctiszták) országába (ez a nézet egy régebbi taxonómia alapján ismert, sokan a moszatokat még nem tekintik valódi növénynek)..

Tengelyüket és sugaraikat nem borítják kéregsejtek. Sugárörvük 5-8 tagú.

Levelei finoman fésűsek, 4,5 cm hosszúak, többnyire ötösével-hatosával alkotnak levélörvöt. Szára akár még a 3 méter hosszúságot is elérheti.