Anabas testudineus – Ázsiai kúszóhal

Anabas testudineus - Ázsiai kúszóhal fejkép

Ezüstösszürke színű hal, oldalai kissé világosabbak, a hasa fehér. Oldalán elszórtan sötét pettyek fordulnak elő, főként a test hátulsó részén.

Anomalochromis thomasi – Tamás sügér

Ovális-testű bölcsőszájú hal, kissé ívelt háttal. Az alapszínezet sárga-barna, inkább barnába hajlik.

Brachyrhaphis roseni – Zöld patakpontyocska

A szép példányok hátoldala zöldesbama, testoldala zöldes fényű aranysárga, hasoldala pedig ezüstös-színű. Oldalát keskeny, függőleges, egyenlő távolságra futó sötét sávok keresztezik, melyek a hátúszó előtt a test teljes mélységéig lenyúlnak.A hím sárga és vörös hátúszójának sötét a külső szegélye, a gonopódiuma hosszú és sárga színű.

Characodon audax – Fekete fogasponty

A hal minden úszója lekerekített és koromfekete. Testszíne a hátoldalon egyenletesen szürke, a testoldal alsóbb részein világosabb.

Dermogenys pusilla – Félcsőrös csuka

E karcsú testű hal alsó állkapcsa megközelítőleg kétszer olyan hosszúra nyúlt meg, mint a felső, így idomult a felszíni táplálkozáshoz. Színe zöldes árnyalatú aranysárga, kék foltokkal.

Gambusia affinis – Szúnyogirtó fogasponty

A főleg állatokkal táplálkozó Gambusia nem néhány fajával találkozhatunk a szobai akváriumokban, de nem olyan gyakoriak manapság, mint azelőtt. Mivel sem a víz alacsonyabb hőfokára, sem annak összetételére nem igényes, egyúttal a szúnyoglárvák nagy étvágyú tizedelője, valamennyi kontinens tropikus vagy mérsékelt övi, hőforrás táplálta vizébe betelepítették, ahol igény volt rá.

Poecilia latipinna – Szélesszárnyú fogasponty

Az Egyesült Államok délkeleti államaitól, Karolinától le egészen a mexikói Yucatán-félszigetig, a partközeli lagúnákban és folyótorkolatokban él ez az Európába 1903-ban importált, feltűnő megjelenésű állat. Testhossza a szabadban eléri a 12, az akváriumban a 9 cm-t.

Poecilia nigrofasciata – Feketesávos límia

1912-ben került először Európába. Haiti szigetén különféle vizekben, még félsós vizekben is nagy rajokban él.

Poecilia reticulata – Szivárványos guppi

A vadon élő guppiknak eredendő genetikai változékonyságuk folytán számos helyi alakjuk van, ezért nehéz egységes leírást adni róluk. A hímek a természetben 3 cm-esre, a nőstények 6 cm-esre nőnek (a nemesített óriásguppi hímjei az 5, a nőstények pedig a 8,5-9 cm hosszúságot is elérhetik).

Skiffia francesae – Fénylőtestű szkiffia

Magas hátú halak, magas és lekerekített úszókkal. Alapvetően szürkés színezetűek, ami a nőstények esetében kifejlett korban is jellemző színezet marad.