Jellemzők: félsavas (6-6.5 pH)

A leggyakoribb darázsgébekhez (Brachygobius doriae, B. sabanus) képest nyúlánkabb, karcsúbb termetű, méretében is elmarad tőlük.

Az egyik legjellegzetesebb tigrishal-faj. Nagy, lapított testű; hegyesen előrenyúló fej jellemzi.

Alakja tipikus a tigrishalakra, robusztus felépítésű, előrenyúló, hegyes fejjel. Alapszíne inkább ezüstös, enyhén aranyló az oldalán.

Kis testméretű, kihegyesedő arcorral rendelkező gurámifaj. Alapszíne szürkésbarna, ezüstös. Oldalvonala mentén egy hosszanti, sötétbarnás csík fut, majd egy vékonyabb sáv e fölött. Ez utóbbi a hal kedvétől függően néha alig látható.

Karcsú, kissé nyújtott testű, torpedó alakú halak. Szemük viszonylag nagy, szájukat 3 pár bajuszszál szegélyezi, testük kontrasztosan sávozott. Békés, kisebb akváriumokban is remekül tartható csíkhalak. Erősen társas faj, legalább 6-8 példányt tartsunk.

Kihegyesedő hátúszóval rendelkező, karcsú, hosszúkás testalkatú harcoshalfaj. Testének alapszíne szürkés – barnás árnyalatokban változik, ivarérett hímeknél néha pár irizáló, csillogó pikkelyt is felfedezhetünk.

Kistestű, hosszúkás alkatú harcoshalfaj. Farok alatti úszója hegyes végű, hát- és farkúszója lekerekített. A halak fiatalon világosbarna alapszínűek, rajta hosszanti szürkés-feketés színnel, kevéssé mintázottak.

Apró termetű, acélkék testű törpe kalászhalfaj. Kékes testét az oldalvonal mentén egy halványbarnás hosszanti sáv szeli át, hátúszója osztott, szeme kék színű.

Magas hátú, nagyra növő szivárványhalfaj. Alapszíne leginkább az acélkék árnyalataival jellemezhető, amin vörös csíkok futnak, de idősebb korára általában a vörös csíkok olyan szélessé válnak, hogy olybá tűnik, mintha csak a kék alapszín lenne a csíkminta.

Dekoratív, mélyzöld színű növény, mely kemény, ellenálló leveleket fejleszt. A levélszárak viszonylag hosszúak.