Botia striata – Sávos díszcsík

A hal egész testét egymástól egyenlő távolságra futó, sötét, ferde sávok fedik, melyek a fejen előre, a testoldalon hátrafelé irányulnak. A hasoldal sárgás aranyszínű.

Acantopsis dialuzona – Lófejű csík

Teste megnyúlt, feje hosszú és elkeskenyedő. Aranyló sárgásbarna alapszínén a test középvonala mentén, egymástól egyenletes távolságra sötét foltok sorakoznak.

Pangio kuhlii – Jávai párduccsík

A féregszerű hal színe aranybarna, hasoldala rózsaszínes árnyalatú. Az apró szem eltűnik az egyik keresztsávban, melyek többségét keskeny sárga vonal szakítja meg.

Gymnocorymbus ternetzi – Fekete tetra

Meglehetősen magashátú hal, az idősebb példányok hátmagassága még tovább nő. Ilyenkor néha púposnak látszanak.

Anomalochromis thomasi – Tamás sügér

Ovális-testű bölcsőszájú hal, kissé ívelt háttal. Az alapszínezet sárga-barna, inkább barnába hajlik.

Pseudoxiphophorus bimaculatus – Kétpettyes fogasponty

Változatos színezetű faj: az itt látható, hegyi patakokból származó példányok színe kékes-fényű zöldes aranybarna; a síkvidéki állóvizek halai inkább foltosak. A pikkelyek szegélye sötét.

Heterandria formosa – Törpe fogaspontyocska

1,5-2 cm-es testhosszával a törpe fogaspontyocska hímje a föld egyik legkisebb gerincese, a nőstény is csak 3,5 cm-ig nőhet meg. A nyújtott testű, orsó formájú kis hal oldalról csak kevéssé lapított.

Poecilia reticulata – Szivárványos guppi

A vadon élő guppiknak eredendő genetikai változékonyságuk folytán számos helyi alakjuk van, ezért nehéz egységes leírást adni róluk. A hímek a természetben 3 cm-esre, a nőstények 6 cm-esre nőnek (a nemesített óriásguppi hímjei az 5, a nőstények pedig a 8,5-9 cm hosszúságot is elérhetik).

Xenotoca eiseni – Eisen fogasponty

A hal faroknyelén ragyogó narancssárga és vörös foltok láthatók, melyek a hímeken élénkebbek. Színe a hátúszó előtt sárgásbarna, máshol fémes kékeszöld.