Jellemzők: gyöngykavics talaj

Mélyzöld, enyhén hosszúkás, lekerekített levelei vannak. A levelek kezdetben (főleg emers nevelésű példányoknál) egészen ovális, tojásdad alakúak, víz alatt azonban (fénytől függő mértékben) megnyúlhatnak.

Vöröses árnyalatúak szárai, melyek aránylag hosszúak. Levelei nagyok, kissé hegyesek, némiképp lándzsaszerűek.

Üdezöld leveleinek kinézete hasonlít a fodroslevelű vízikehelyére (C. aponogetifolia), dudoros felületű.

Hosszú fehér gyökereket ereszt, előfordulhat, hogy több energiát fordít a növény akváriumban a gyökérnövekedésre, mint a levelek megfelelő fejlődésére. Szára hosszú, vöröses kezdetű.

Dús, kiterjedt gyökérzetű, nem túl hosszú szárú, de aránylag hosszú levelű növény. Levelei jellemzően barnás színűek, bár már rengeteg színváltozatát létrehozták.

Erős, üdezöld levelekkel rendelkezik, melyeknek fonákja halványabb színű. Leveleit és gyökerét is gyöktörzsről (rizóma) fejleszti, mely szintén viszonylag ellenálló (talaj alá temetni azonban nem szabad!).

Hosszú, szalagos levelei maximum 50 cm hosszúra és 12 mm szélesre nőnek, általában világoszöld színűek. Virágzata és a virágok megtermékenyülési módja a V.

Indás tövű submers növény. Alsóállású, szép, élénkzöld levelei szalagszerűek, és spriálisan futnak, bár tövük egy darabig még egyenes marad.

Lándzsás levelének felülete sötétzöld selymes fényű, olykor kékes-zöld, az erezet pedig világos színével tűnik elő. A levél fonáka világos, helyenként liláspiros, árnyékolt helyen halványzöld.

Leveleik tojásdadok, hegyesek, nyélbefutók, szembenállók, felületükön világoszöldek, fonákjuk nem piros. Apró virágainak nincsenek szirmai, így a 4 kis zöld csészelevél és 4 porzó beolvadó színe folytán alig észrevehető.
Teljesen piros színű növényeket is gyakran e faj neve alatt adnak el, holott általában a piros „Ludwigia palustrisok” valójában Ludwigia repens x Ludwigia arcuata keresztezékek.