Jellemzők: gyors vízáramlású

Formájában és testméretében a többi díszmárnához hasonlít, alapszíne narancsos, akárcsak úszói és kopoltyúfedője. Nevét az oldalán látható érdekes pontsorokról kapta, melyek optikailag sávokká állnak össze, legjellegzetesebb az oldalvonali pontsor, mely a fej felöl indulva 3 ponttal később a has felső részére esik le, majd 8 pöttyel később visszatér az oldalvonalhoz (miközben egy függőleges csík a felénél metszi, és így egy kereszt forma alakul ki), hogy a farokúszó tövénél érjen véget.

A fiatal halak testét két függőleges sáv keresztezi. Faroknyelén széles, vízszintes fekete vonal fut hátrafelé és a farokúszó néhány központi sugarán folytatódik.

A halvány zöldesbarna márna oldalán két folt látható. Az ivari különbségek nyilvánvalóak, főként ívás idején, amikor a hímek oldalán széles, vörös sáv van, hátúszójuk pedig sötét foltos.

Ennek a kis méretű halnak az alapszíne szürkés-barna, mely legkifejezettebben a hátán látható. Oldalain és faroknyelén egy gyönyörű irizáló-kék sáv vonul végig, mely fecskefark-szerűen a farokúszón kettéválik.

Ezt a szokatlanul nyúlánk páncélosharcsát is két sor csontlemez védi. Testének elülső részét sötét hálózatos minta fedi és egy vékony, sárgásfehér csík fut az orrától a fejen keresztül a hátúszóig.

Az áttetsző testű, kékes-arany színű halon három fekete vízszintes csík fut. A felső két csík a farokúszó lebenyeiben folytatódik.

A karcsú testű halon ugyanolyan feltűnő acélkék csík húzódik végig, mint a vörös neonhalon. Ennél a fajnál azonban a test elülső alsó része ezüstös.

A hal barna hátoldala kékeszöld színben játszik. Testének középvonalában sorakozó nagy pikkelyeinek aranyló közepe vízszintes vonalat alkot.

Ez a különleges hal arról nevezetes, hogy nincs szeme. Teste oldalról nézve kissé ívelt és majdnem jellegtelen, ezüstös fényű, egyszínű rózsaszín.

A tökéletes példányok farokúszója ragyogó rózsaszín. Testük hátoldalának színe aranyló olívazöld, oldaluk ezüstös.