Myloplus rubripinnis – Vöröshorgos tányérlazac

Nagy, kerek, lapos testű pontylazacfaj hegyes, erős fogakkal, amivel könnyedén ledarálja a növényzetet. Fényes ezüstös testének egyes részei néha zöldesen csillannak, illetve aranyos foltok láthatóak esetenként rajta.

Gastromyzon scitulus – Pöttyös palacsinta algázó

Teste lapos, bár háta enyhén magas, de kerek úszóival palacsinta alakot ölt. Teste sötétbarna alapon arany-citromsárga pöttyös.

Leuciscus idus – Jászkeszeg

Hosszúkás testű, laposabb faj. Pikkelyei ezüstösen csillognak, úszói enyhén vörhenyesek.

Acipenser baerii – Lénai tokhal

Karcsú, hosszú hal, oldalát csontos vértpajzs fedi. Orra megnyúlt, amin bajuszszálak találhatóak, ezzel keresgél és túr a talajban, majd a férgeket összeszedi.

Pimephales promelas – Tűzcselle

Angol neve (fathead minnow) is utal széles, nagy fejére. A hal amúgy karcsú, kecses mozgású.

Notropis chrosomus – Szivárványos cselle

Karcsú, kecses mozgású kis cselleféle. A nőstények ezüstös testén sárgás csík fut (az oldalvonal mentén), alatta pedig olívazöldes a teste.

Melanotaenia praecox – Törpe szivárványhal

Melanotaenia praecox - Törpe szivárványhal fejkép

Magas hátú faj, mint az a kalászhalaknál megszokott, teste némileg hasonlít egy kalászszemre, nevét is erről kapta. A szivárványhalak közt nem számít nagy termetűnek.

Hampala macrolepidota – Óriás rakétamárna

Hosszúkás, orsó alakú márnaféle. Karcsú faj.

Botia dario – Bengáli díszcsík

Talajlakó, nyúlánk faj. Szája körül apró bajuszszálak vannak, szeme alatt felmereszthető tüske.

Zacco platypus – Kékégbolt márna

Karcsú, kecses hal, szája végállású. Kifejezetten színes hal, alapszíne sárgás-ezüstös.