Jellemzők: hidegvízű élőhelyek (5-20°C)

Valamennyi elevenszülő fogasponty közül földrajzilag ez a faj hatolt legdélebbre. Európába már 1905-ben behozták.

A hím 3,5, a nőstény max 8 cm hosszúságot érhet el. Alakja különösebben nem tér el a többi gambúziáétól.

A hím 5, a nőstény 9 cm hosszúra nőhet meg. A hím szürkéskék alapon pompásan csillogó világoskék foltokat visel, és oldalán vízszintesen húzódó finom rozsdavörös foltsorok díszlenek.

Az ún. ’Paleatus-csoportba’ soroljuk, némileg emlékeztet több más közel rokon, és a foltos páncélosharcsához hasonló mintázatú fajra, például Corydoras carlae, C. gladysae, C. froehlichi, C. paleatus. Velük szemben viszont a jól leírható, egymás fölötti két-két folt alapú mintázata alapján nagy biztonsággal meg tudjuk különböztetni.

A hal testét feltűnő, egymást félig átfedő, csontos lemezek fedik, melyek a kopoltyúfedő mögött két sorban helyezkednek el, halszálka mintázatot adva. A test alapszíne fakó barnásszürke.

A vad formája ennek az angolna alakú harcsának zöldesbarna, világosabb pontokkal. A tarkánfoltos és az aranyszínű változat népszerű az akvaristák körében.

Ezt a szokatlanul nyúlánk páncélosharcsát is két sor csontlemez védi. Testének elülső részét sötét hálózatos minta fedi és egy vékony, sárgásfehér csík fut az orrától a fejen keresztül a hátúszóig.

Zöldes vagy barnás csillogású alapon sötét márványozás és foltok díszítik. A hím karcsúbb és kecsesebb, hátúszója hegyesebb, mint a nőstényé. A kopoltyúfedő fémfényű, a fejen apró foltok vannak.

E harcsa testét is két sor csontos lemez fedi. Színe változó, de általában vörösesbarna vagy kékesfekete, néhány sötétebb folttal.

Mérsékelten megnyúlt, oldalt lapos. A hím hátúszójának 4.