Jellemzők: hidegvízű élőhelyek (5-20°C)

E harcsa testét is két sor csontos lemez fedi. Színe változó, de általában vörösesbarna vagy kékesfekete, néhány sötétebb folttal.

Zöldes vagy barnás csillogású alapon sötét márványozás és foltok díszítik. A hím karcsúbb és kecsesebb, hátúszója hegyesebb, mint a nőstényé. A kopoltyúfedő fémfényű, a fejen apró foltok vannak.

Ezt a szokatlanul nyúlánk páncélosharcsát is két sor csontlemez védi. Testének elülső részét sötét hálózatos minta fedi és egy vékony, sárgásfehér csík fut az orrától a fejen keresztül a hátúszóig.

Mérsékelten megnyúlt, oldalt lapos. A hím hátúszójának 4.

A test felső részén különösen jól láthatók a pikkelyei, míg a hasoldalon szinte észrevehetetlenek. A szivárványhártya a szem felső részén vörös, az alsón sárga.

A Csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó megnyúlt testű, angolnaszerű hal. A farokvég oldalról igen lapított. Az aranybarna színű, sötét pettyekkel tarkított, rendkívül megnyúlt alakú testét igen kis pikkelyek fedik, amelyek mélyen be vannak ágyazódva a bőrbe, de helyenként egészen hiányozhatnak is.

Magas hátú halak, magas és lekerekített úszókkal. Alapvetően szürkés színezetűek, ami a nőstények esetében kifejlett korban is jellemző színezet marad.

Megnyúlt, de erős testű hal, keskeny faroknyéllel.A hím testoldalának alsó része aranysárga; a nőstényen kék, néha sötétebb színű csíkok futnak. A hím farok alatti úszója nem vesszőszerű, mint más elevenszülő fajokon, de a nőstényé jellemzően legyező alakú.

A főleg állatokkal táplálkozó Gambusia nem néhány fajával találkozhatunk a szobai akváriumokban, de nem olyan gyakoriak manapság, mint azelőtt. Mivel sem a víz alacsonyabb hőfokára, sem annak összetételére nem igényes, egyúttal a szúnyoglárvák nagy étvágyú tizedelője, valamennyi kontinens tropikus vagy mérsékelt övi, hőforrás táplálta vizébe betelepítették, ahol igény volt rá.

A hal minden úszója lekerekített és koromfekete. Testszíne a hátoldalon egyenletesen szürke, a testoldal alsóbb részein világosabb.