Jellemzők: hőigényes (25-30 °C)

Rendkívül hasonlít a tollúszójú hátonúszóharcsához (Synodontis eupterus), hovatartozása és azonosítása még ma is vitatott. A két faj tartása megegyező.

Remek alternatívája a tarka páncélosharcsának és más, nagy testű, robusztus, hozzá hasonló fajoknak, hiszen sokkal kecsesebb és kisebb termetű. Hasonlít a hosszúbajszú dianémára.

Nagyon mutatós, tetszetős küllemű páncélosharcsa. Az Oyapock-páncélosharcsával (Corydoras oiapoquensis) azonos élőhelyen fordul elő, szimpatrikus elterjedésűek, ezért is nagyon hasonlóak. Leszármazástanilag viszont különböző vonalba tartoznak.

Közepesen hosszú orrú, dekoratívan foltozott páncélosharcsa, melynek aranyló tarkófoltja és fekete vállfoltja van. Több hasonló fajt is ismerünk, melyekkel gyakran összetévesztik.

Nagyon könnyű összetéveszteni a Corydoras melanistiusszal, a legbiztosabb bélyeg, hogy a C. melanistius farkúszója teljesen áttetsző, rajta nem találunk foltmintát.

Világosszürke alapon sötéttel pettyezett páncélosharcsa, melynek tarkóján aranysárgás terület díszeleg. Nagyon könnyen összetéveszthető a Corydoras agassiziivel.

Ezüstös alapon fekete pöttyös mintázatot visel, hátúszójának alapján egy fekete folttal. Nagyon hasonló a C. punctatus és C. cruziensis fajokhoz. Akváriumokban ritka.

Ritkán tartott, akváriumokban nem túl gyakori páncélosharcsa. Rendkívül hasonlít a Corydoras punctatusra és a C. paraguara, hasonlóan apró fekete pöttyös mintája van.

Lekerekített arcorrú, tömzsi páncélosharcsák. Alapszínezetük szürkés – piszkosfehér, az úszók az esetek többségében teljesen színtelenek, egyes hímeknél halványabb fekete hátúszófolt megjelenhet. Mint sok rokon fajra, a Corydoras bilineatusra is jellemző a hálózatos, rácsszerű mintázat.

Karcsú, hátrafelé elkeskenyedő farknyelű páncélosharcsa faj. Az 1-es leszármazási vonalba soroljuk (ln1), az ide tartozó harcsák jellemzően megnyúltabb arcorral rendelkeznek. A farktőben találunk egy ibolya vagy violakék foltot. Úszói színtelenek.