Jellemzők: igenlágyvízi (0-5°Nk)

Erős, vaskos rizómával rendelkezik, ebből fejlődnek hosszú nyélen ülő levelei (melyre magyar neve is utal), valamint gyökerei. Levelei bőrszerűek, kemények, színüket tekintve sötétzöldek, enyhén hullámosak.

Úszónövény, lebegő életmódot folytat. Széles, vastag levelekkel rendelkezik, melyek üdezöld színűek, kerekdedek.

Háta magas, teste tömzsi, ahogy az a Yasuhikotakia – csíkféléknél általánosan jellemző. Áramvonalas alkata segíti könnyedén mozogni a kövek, ágak között, míg aránylag vékony teste abban van segítségére, hogy a sziklák közé egyszerűen bebújhasson.

Tipikus algázó harcsákra jellemző kinézetű faj, széles, lapos fejjel. Impozáns úszókkal rendelkezik, melyek egész nagyok, tudományos elnevezését is erről kapta.

Lapos testű, széles, hosszúkás fejű, oldalról nézve viszont hosszúkás, karcsú hal. Alakja is következtetni enged a lorikáriákkal való közelebbi rokonságához.

Szokásos „márna” kinézetű hal, orsó alakú, karcsú testtel. Alapszínezete szürkésfehér, enyhén krémszínű.

Nagyon dekoratív, karcsú, hengeres testű dániófaj. Hastájékának kezdete, feje, háta barnás és ezüstös színű, míg oldala, hasának hátsóbb része tűzvörösen tündököl.

Hosszúkás, hegyes orrú márnafaj, alakilag a torpedómárnára hasonlít. Teste ezüstös, farktövén egy aránylag nagy, fekete folttal.

Hosszúkás, karcsú, törékeny kis pontylazac. Mintázatában a 3 másik „petitellához” hasonlít.

Széles, lapos fejű algaevőharcsa, oldalát vértpáncél fedi, a lemezek szépen sorozatosan követik egymást. Hátúszója vitorlaszerűen felmerevíthető, tipikusan gibbicepsz-alakú vértesharcsa, gyakran gibbicepszként hozzák forgalomba! Sötétbarna alapon sárgás-krémfehéres szabálytalanul foltozott, de testszínezetének tónusa a hal kedvétől függhet, például ha stresszes a hal, akkor elmosódottabbak színei.