Jellemzők: India

Elnyújtott rombusz alakú teste torpedóra emlékeztet, melyet farokúszójának tövétől az orra hegyéig húzódó húzódó fekete csík díszít. Hátúszója első néhány sugara, és a fekete oldalcsík felett szemén, orrán egészen a már említett hátúszó kezdetének vonaláig tartó vastag csík karmazsinvörös.

Az árgushal szögletes alakját úszóinak elhelyezkedése is kihangsúlyozza. Színezete arany és barna sávokból áll, melyet számos sötét, kerek folt fed.

A szürkéskék színű halnak két hátúszója van; az elülső kb. hat, felmeredő úszósugarat tartalmaz (gyakran sötét folt van rajta); a második alapjának hossza egyenlő a farok alatti úszóéval, amely a fentihez hasonlóan sötét foltokat visel.

A hal feje hosszú és csúcsban végződik; alsó állkapcsa előrenyúlik. Törzse rövidnek tűnik a hátul ülő hát-és farok alatti úszók miatt.

A színváltozatok száma olyan nagy, hogy a színezet ismertetése lehetetlen. A hímek általában sötétkék vagy feketés alapon vöröses foltokból összetevődő keresztsávosak, a sávok azonban az ivás idején eltűnnek, s egyenletesen sötét színnek adnak helyet.

Korong alakú, oldalról lapított testű hal, akárcsak a vitorláshalak. Ezüstös testét nagyon kicsi pikkelyek fedik. Hasonlít a Monodactylus kottelati fajra.

Egy halványsárgás árnyalatot kivéve látszólag színtelen hal; oldalfényben kékes színben játszik. Gyakran beleolvad a háttérbe.

A kissé rövidnek és erőteljesnek tűnő test oldalt lapos, a fej felső fele is kissé lapos, a szájrés kicsiny és fölfelé irányul. Mindkét úszó messze hátul van.

A kifejlett bóbitás díszmárna testének körvonala egyenletes vonalú, igen mutatós színezetű. Ivadékai karcsúbbak, nyúlánkabbak és — a kifejlett állatokkal ellentétben — néhány fekete keresztsávot viselnek.

Apró, kedves halacska. Igen karcsú és nyurga, a nőstény teste valamivel magasabb.