Jellemzők: Indokína

A halvány zöldesbarna márna oldalán két folt látható. Az ivari különbségek nyilvánvalóak, főként ívás idején, amikor a hímek oldalán széles, vörös sáv van, hátúszójuk pedig sötét foltos.

A vad formája ennek az angolna alakú harcsának zöldesbarna, világosabb pontokkal. A tarkánfoltos és az aranyszínű változat népszerű az akvaristák körében.

Lassan mozgó vagy álló vizű élőhelyeken fordul elő, itt is inkább a barnás színű, vagy a még savasabb, fekete vízben gyakoribb. A legjobban olyan helyen érzi jól magát, ahol a sok felszíni vagy úszó növényzet miatt a fényviszonyokat félhomályosnak lehet nevezni.

Ovális alakú hal, eredeti színe ezüstös-szürke, melyen apró, sötét pontok sorakoznak. Az itt bemutatott egyik leggyakoribb akváriumi tenyészváltozat színe halvány-rózsaszín, amely csak fogságban tenyésztve fordul elő.

Ovális, meglehetősen zömök testű, magas hátú. Oldalt lapított, idősebb korában furcsán aránytalan hal.

A hal farokúszója a központi, tüskeszerű úszósugárba szűkül össze. A szebb példányok színe aranybarna, pikkelyeik jól láthatóak; a hosszú alapú hátúszó és farok alatti úszó szegélye kék, illetve vörös.

A hal megnyúlt, ovális alakját némileg elrejti széles farok alatti úszója. Ezüstös narancssárga testét és úszóit foltok mozaikja fedi, az arcorrot a farok-nyéllel egy sötét vonal köti össze.

A békés természetű hal különösen apró pikkelyei miatt a csiszolt ezüst fényében ragyog. (A microlepis jelentése apró pikkelyű.) Felső állású szája fölött a homlokán oldalról feltűnő hajlat látható.

Hosszúkás ovális testű, finom, halványkék színű gurámi. Rendkívül gyakori faj, könnyen tartható, kezdők számára ideális választás.

A hal teste többnyire karcsú, de a hátúszó előtt egy feltűnően magas rész van. A szép példányok színe aranybarna.