Jellemzők: Indokína

A peraki harcoshal rendkívül hasonlít a zöld harcoshalra (Betta simorum), megkülönböztetésük nehéz feladat, nagyon gyakran össze is tévesztik a példányokat!

A sziámi harcoshal mára felsorolhatatlan mennyiségű szín- és formaváltozattal rendelkezik. A leggyakoribbak a megnyúlt, nagy úszójú példányok, közülük is a teljesen kék, ibolya és tűzpiros színűek váltak igazán elterjedté.

Viszonylag nagy termetű faj. A száj kicsiny, az ajkak vastagok, duzzadtak, a pikkelyek viszonylag nagyok.

Valamivel kisebb a szivárványos guráminál, mégis gyakran összetévesztik vele, de több és keskenyebb csíkja van. A kicsiny végállású száj fölött egy feltűnő duzzanat van, amely a bőrnek a felső állkapocs fölött való megvastagodásának következménye, s elsősorban ivarérett hímeknél fordul elő, innen származik köznapi neve.

A Csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó megnyúlt testű, angolnaszerű hal. A farokvég oldalról igen lapított. Az aranybarna színű, sötét pettyekkel tarkított, rendkívül megnyúlt alakú testét igen kis pikkelyek fedik, amelyek mélyen be vannak ágyazódva a bőrbe, de helyenként egészen hiányozhatnak is.

Teste kissé zömök, de oldalt nagyon lapított; a hasfal vonala ívelt, a farktő magas. Alapszíne szép zöldeskék vagy kék, a farkúszó sárgás és vörös közti színű.

E tökéletesen áramvonalas testű csík színe sárgásszürke, oldalának alsó része és a hasa világosabb, ezüstös árnyalatú. Hátoldalán egy sötét csík húzódik végig, faroknyelét is sötét sáv övezi.

A halvány, fémes aranyszínű hal felső oldalán sötét, láncszemszerű mintázat húzódik; a kifejlett példányok mintázata lenyúlhat a testoldalra. A láncminta alsó része az orrtól a farokúszóig húzódó sötét vonalat alkot.

Teste megnyúlt, feje hosszú és elkeskenyedő. Aranyló sárgásbarna alapszínén a test középvonala mentén, egymástól egyenletes távolságra sötét foltok sorakoznak.

Ezüstösszürke színű hal, oldalai kissé világosabbak, a hasa fehér. Oldalán elszórtan sötét pettyek fordulnak elő, főként a test hátulsó részén.