Jellemzők: Kelet-Dél-Amerika

Igen kedvelt akváriumi növény, amelyet egyaránt lehet alámerült, úszó és mocsári növényként is nevelni. Halványzöld, lágy, nagyon törékeny levelének alakja fölöttébb változatos.

Az érdes tócsagaz a természetben is víz alatt fejlődő, teljesen submers növény, melynek az esetek többségében még csak gyökere sem fejlődik. Kiváló úszónövény!
Tüskeszerűen vékony, üdezöld levélkéi körkörös helyzetben fejlődnek törékeny szára körül.

Kicsi, alig pár centis leveleket fejleszt, melyek széleiken enyhén fogazottak, erről kapta elnevezését. Szára rendkívül vékony és törékeny.

Élénkzöld, igen törékeny tengelyű élőlény, amelynek örvsugarain nincsenek „tüskék” (elágazások). Rendszertanilag a csillárkamoszatok törzsébe tartozik, pontos hovatartozása általában vitatott, egyesek a növényekhez sorolják őket (a legmodernebb rendszertan is ezt az álláspontot képviseli), míg mások az egyszerűbb eukarióták (protoctiszták) országába (ez a nézet egy régebbi taxonómia alapján ismert, sokan a moszatokat még nem tekintik valódi növénynek)..

Tengelyüket és sugaraikat nem borítják kéregsejtek. Sugárörvük 5-8 tagú.

Teste kissé magas felépítésű, formáját és méretét tekintve nagyon hasonlít a []ra. Alapszíne ezüstös rózsaszín, feltűnő ismertető jegyei cseresznyepiros színű háta (a hát- és a farokúszó közti terület) és az oldalán, a hátúszó alatt elhelyezkedő ugyanolyan színű vörös folt (vérzőszív).

Kétéltű, mocsári növény. Finom tollas, fésűs submers levelei vizalatt vöröses-narancsos árnyalatúak (feltéve, ha elegendő fényt kap és igényeit biztosítjuk), emers formájában világoszöldek, a 6 cm hosszúságot is elérik, és spirál alakban helyezkednek el a néha akár 80 cm-ig is megnövő száron.

Levélörvei 4, ritkábban 5 levélből alakulnak, amelyek tollazata a levélnyélnél kissé feljebb kezdődik. A levélhossz 1-2 cm, színe üdezöld.

A papagájvirág mélyvörös színű levelei miatt az egyik legdekoratívabb akváriumi növényünk. Lándzsa alakú levelei sokfelé elágazó száron növekednek.

Igen szép faj, amelynek ötösével szembenálló, csaknem vízszintes irányban szétterülő levelei ritkás örvöt alkotnak. Maguk a levelek is ritkábban tollasak, mint a többi süllőhínáré, szálaik megnyúltabbak.