Sarotherodon melanotheron – Feketetorkú tilápia

Azon rendkívül kevés sügérfaj egyike, melyek kifejezetten a brakkvízi közeghez alkalmazkodtak. A tilápiákkal áll közeli rokonságban, az akvárium növényeit elfogyaszthatja.

Datnioides pulcher – Sziámi tigrishal

Datnioides pulcher - Sziámi tigrishal header

Az egyik legjellegzetesebb tigrishal-faj. Nagy, lapított testű; hegyesen előrenyúló fej jellemzi.

Datnioides undecimradiatus – Mekongi tigrishal

Datnioides undecimradiatus - Mekongi tigrishal header

Alakja tipikus a tigrishalakra, robusztus felépítésű, előrenyúló, hegyes fejjel. Alapszíne inkább ezüstös, enyhén aranyló az oldalán.

Datnioides polota – Ezüst tigrishal

Datnioides polota - Ezüst tigrishal header

Alkatában a pápua tigrishalra emlékeztet, alapvetően egy magasabb hátú tigrishal-faj, de az előbb említett rokonánál kicsit nyúlánkabb. Szintén jellemző rá, hogy a hátúszó első felén megvastagodtak az úszósugarak, melyek mérete is feltűnő.

Datnioides campbelli – Pápua tigrishal

Datnioides campbelli - Pápua tigrishal header

Robusztus testfelépítésű faj, hegyes, megnyúlt arcorral. Testalkata némileg emlékeztet a levélhalakéra – ez nem véletlen, hasonló életmódú, lesben álló ragadozó.

Betta simorum – Zöld harcoshal

Betta simorum - Zöld harcoshal fejkép

A Betta simorum megtévesztésig hasonlít a peraki harcoshalra (Betta bellica), nagyon gyakori, hogy össze is tévesztik a két faj példányait. Megkülönböztetésük bonyolult feladat, leginkább pikkely – és úszósugárszámban különböznek egymástól.

Betta siamorientalis – Thaiföldi harcoshal

Betta siamorientalis - Thaiföldi harcoshal fejkép

Kistestű, hosszúkás alkatú harcoshalfaj. Farok alatti úszója hegyes végű, hát- és farkúszója lekerekített. A halak fiatalon világosbarna alapszínűek, rajta hosszanti szürkés-feketés színnel, kevéssé mintázottak.

Zoogoneticus purhepechus – Bíborszegélyes fogasponty

Kicsi, tömzsi halak, elvékonyodó faroknyéllel. Szájuk kicsi, felső nyílású, középbéli szakaszuk aránylag rövid, ebből ragadozó életmódjukra is következtethetünk.

Aplocheilus panchax – Kék díszcsuka

Hosszúkás, hengeres testalkatú ikrázó fogasponty. Testalkata teljes mértékben a felszíni életmódhoz alkalmazkodott, erről árulkodik egyenes háta és előreugró, hegyes feje is.

Chlamydogobius eremius – Ausztrál sivatagi géb

Testük alapszíne általában szürkés-barna, kivéve domináns hímeknek, ők sokkal színesebbek és inkább aranysárga az alapszínük, úszóikon kék sávok figyelhetők meg – több árnyalatban -, az úszószegélyeik fehérek fekete alapon, kivéve egyes hímek háti jelzőúszóját, melyen citromsárga folt figyelhető meg. Hasoldalukat fekete és fehér sávok díszítik.