Jellemzők: kissé agresszív viselkedés

Ez a különleges hal arról nevezetes, hogy nincs szeme. Teste oldalról nézve kissé ívelt és majdnem jellegtelen, ezüstös fényű, egyszínű rózsaszín.

A tökéletes példányok farokúszója ragyogó rózsaszín. Testük hátoldalának színe aranyló olívazöld, oldaluk ezüstös.

Teste kissé zömök, de oldalt nagyon lapított; a hasfal vonala ívelt, a farktő magas. Alapszíne szép zöldeskék vagy kék, a farkúszó sárgás és vörös közti színű.

Ovális-testű bölcsőszájú hal, kissé ívelt háttal. Az alapszínezet sárga-barna, inkább barnába hajlik.

Egy kissé harcias hal, a közepesen dús növényzetű akváriumot kedveli. A növényzet az éhes szülők elől menekülő ivadékoknak is menedékül szolgál. Rendkívül ügyesen úszó, kissé verekedős természetű hal, emiatt nem ajánlatos kis akváriumban, kis halakkal tartani.

A hal hátoldala szürkészöld, ezüstösfehér haloldala bíborfényű. Az oldalvonal fölötti pikkelyek színjátszóak és sötétebb színűek az alatta levőknél.

Megnyúlt, de erős testű hal, keskeny faroknyéllel.A hím testoldalának alsó része aranysárga; a nőstényen kék, néha sötétebb színű csíkok futnak. A hím farok alatti úszója nem vesszőszerű, mint más elevenszülő fajokon, de a nőstényé jellemzően legyező alakú.

A hal minden úszója lekerekített és koromfekete. Testszíne a hátoldalon egyenletesen szürke, a testoldal alsóbb részein világosabb.

A főleg állatokkal táplálkozó Gambusia nem néhány fajával találkozhatunk a szobai akváriumokban, de nem olyan gyakoriak manapság, mint azelőtt. Mivel sem a víz alacsonyabb hőfokára, sem annak összetételére nem igényes, egyúttal a szúnyoglárvák nagy étvágyú tizedelője, valamennyi kontinens tropikus vagy mérsékelt övi, hőforrás táplálta vizébe betelepítették, ahol igény volt rá.

A hal faroknyelén ragyogó narancssárga és vörös foltok láthatók, melyek a hímeken élénkebbek. Színe a hátúszó előtt sárgásbarna, máshol fémes kékeszöld.