Jellemzők: Közép-Afrika

Erős, üdezöld levelekkel rendelkezik, melyeknek fonákja halványabb színű. Leveleit és gyökerét is gyöktörzsről (rizóma) fejleszti, mely szintén viszonylag ellenálló (talaj alá temetni azonban nem szabad!).

A természetben az egyik leggyakoribb tollasbajszú harcsafaj, aránylag nagyobb méretet is elérhet. Arany színváltozatát is kitenyésztették.

Angolnaszerű hal, teste megnyúlt és hosszú. Szürkés alapszínezetét szabálytalanul elhelyezkedő sötétszürke-fekete foltok tarkítják.

Az egyik legkisebb tollasbajszú harcsafaj. Mintázata márványos barna, alkata Synodontisoknál szokott. Ideje nagy részét hátára fordulva tölti.

Synodontisoknál szokott testformájú, nyúlánk és enyhén hosszúkás fejű faj. Az általánosabban ismert Synodontisok közt az egyik legdekoratívabb, citromsárga alapszínezetét fekete labirintusminta tarkítja.

Kissé megnyúlt orrú harcsa, hátúszója hegyes. Szája körüli bajuszszálak közül 2 páron is keresztbajszok nőttek, ami csak 3 fajra jellemző a családban. Dekoratív, könnyen tartható faj.

Hosszúkás, kígyószerű teste van, széles fejjel amin nagy száj található. Színezete egyszerű szürkésbarna, bár gyakran ezüstösen csillog.

Hosszú, szalagos levelei maximum 50 cm hosszúra és 12 mm szélesre nőnek, általában világoszöld színűek. Virágzata és a virágok megtermékenyülési módja a V.

A fiatal halak márványos mintázatúak, ahogy öregszenek, szürkévé vállnak sötét foltokkal. A hátúszó egyes úszósugarai nagyon megnyúltak, erről kapta magyar elnevezését is.

Leveleinek alakja kerek vagy lándzsa alakú lehet, kifejletten terebélyesek, a víz felszínén terülnek el. Rendkívül hosszú, húsos nyélen ülnek, melyek a talajban nyugvó tövéből indulnak.