Betta simorum – Zöld harcoshal
A Betta simorum megtévesztésig hasonlít a peraki harcoshalra (Betta bellica), nagyon gyakori, hogy össze is tévesztik a két faj példányait. Megkülönböztetésük bonyolult feladat, leginkább pikkely – és úszósugárszámban különböznek egymástól.
Microctenopoma congicum – Kongói bozóthal
Robusztus felépítésű, hengeres testű hal. Rendkívül hasonlít a díszes bozóthalra (Microctenopoma fasciolatum).
Glossolepis pseudoincisus – Tami-folyami szivárványhal
Magas hátú, kihegyesedő fejű kalászhalfaj. Egész teste és legtöbb úszója is ragyogó vörös színezetű. A megtévesztésig hasonlít a lazacvörös szivárványhalra, megkülönböztetésük nagyon nehéz feladat, főleg fiatal korban.
Bedotia geayi – Vörösfarkú kalászhal
Megnyúlt testű, karcsú hal. Viszonylag kicsi, hegyes fejjel rendelkezik. Teste ezüstös, illetőleg aranybarna alapszínt mutat. Halunk teste középső tájékán, hosszanti irányban elnyúló fekete sávot visel, s gyakran az alhasi régión is láthatunk ilyen mintázatot.
Ilyodon furcidens – Sárgafarkú patakpontyocska
Elnyújtott, hosszúkás, hengeres testű fogasponty. Áramvonalas alkata lehetővé teszi, hogy még gyorsabban mozgó vizekben is kényelmesen, gond nélkül ússzon, aktívan mozgó halak.
Aplocheilus panchax – Kék díszcsuka
Hosszúkás, hengeres testalkatú ikrázó fogasponty. Testalkata teljes mértékben a felszíni életmódhoz alkalmazkodott, erről árulkodik egyenes háta és előreugró, hegyes feje is.
Yasuhikotakia eos – Hamvas díszcsík
Háta magas, teste tömzsi, ahogy az a Yasuhikotakia – csíkféléknél általánosan jellemző. Áramvonalas alkata segíti könnyedén mozogni a kövek, ágak között, míg aránylag vékony teste abban van segítségére, hogy a sziklák közé egyszerűen bebújhasson.
Ancistrus dolichopterus – Fehérpettyes antennásharcsa
Tipikus algázó harcsákra jellemző kinézetű faj, széles, lapos fejjel. Impozáns úszókkal rendelkezik, melyek egész nagyok, tudományos elnevezését is erről kapta.
Labidochromis caeruleus – Aranysügér
A malawi-tavi sügéreknél nagyjából megszokott formájú hal, testoldala széles, feje előreugrik, valamivel kevéséb torpedó-szerű az alakja. Előre hegyesedő feje a táplálék megszerzésében segíti a halakat, ugyanis szívesen vadásznak a kövek között, egyfajta görgetegzónás faj.
Mint tudományos neve is mutatja, az alapfaj kékes-ezüstös színezetű, a sárga populációkat felfedezésük után nagyon sokáig külön fajnak, alfajnak tekintették, mígnem hála a modern genetikai vizsgálatoknak kiderült, hogy ugyanarról a fajról beszélünk.
Ataeniobius toweri – Kékfarkú fogasponty
Hosszúkás, torpedó alakú testtel rendelkezik, szájnyílása felső állású, amiből táplálkozási módjára következtethetünk, ugyanis szívesen fogyasztja eledelét a felszínről. Karcsú halak, a vemhes nőstények is megtartják inkább gömbölyded hasformájukat a szülés közeledtével is, nagy kocka alakú hasat nem növesztenek (ivadékaik száma is csekély).