Betta falx – Szumátrai harcoshal
Kihegyesedő hátúszóval rendelkező, karcsú, hosszúkás testalkatú harcoshalfaj. Testének alapszíne szürkés – barnás árnyalatokban változik, ivarérett hímeknél néha pár irizáló, csillogó pikkelyt is felfedezhetünk.
Betta simorum – Zöld harcoshal
A Betta simorum megtévesztésig hasonlít a peraki harcoshalra (Betta bellica), nagyon gyakori, hogy össze is tévesztik a két faj példányait. Megkülönböztetésük bonyolult feladat, leginkább pikkely – és úszósugárszámban különböznek egymástól.
Betta siamorientalis – Thaiföldi harcoshal
Kistestű, hosszúkás alkatú harcoshalfaj. Farok alatti úszója hegyes végű, hát- és farkúszója lekerekített. A halak fiatalon világosbarna alapszínűek, rajta hosszanti szürkés-feketés színnel, kevéssé mintázottak.
Anubias gracilis – Nagy vízilándzsa
Dekoratív, mélyzöld színű növény, mely kemény, ellenálló leveleket fejleszt. A levélszárak viszonylag hosszúak.
Hygrophila difformis – Vízi petrezselyem
Könnyen felismerhető, nehezen összetéveszthető növényfaj. Gyönyörű üdezöld, erősen tagolt, osztott levelekkel rendelkezik, melyek hossza elérheti a 10 cm-t is.
Cabomba caroliniana – Karolinai tündérhínár
Gyorsan fejlődő növény, a természetben hossza általában 1-2 méter között alakul, ritkán azonban 3-4 méteres hosszt is elérheti. Levelei 5-6 cm szélesek, erősen osztottak, nagyon dekoratívak.
Elodea canadensis – Kanadai átokhínár
Világoszöld színű, vadon akár 3-3,5 méter hosszúra is megnövő hínárfaj. Vékony, gyenge, fehér színű gyökerekkel rendelkezik.
Anubias hastifolia – Hosszúszárú vízilándzsa
Erős, vaskos rizómával rendelkezik, ebből fejlődnek hosszú nyélen ülő levelei (melyre magyar neve is utal), valamint gyökerei. Levelei bőrszerűek, kemények, színüket tekintve sötétzöldek, enyhén hullámosak.
Aplocheilus panchax – Kék díszcsuka
Hosszúkás, hengeres testalkatú ikrázó fogasponty. Testalkata teljes mértékben a felszíni életmódhoz alkalmazkodott, erről árulkodik egyenes háta és előreugró, hegyes feje is.
Neotoca bilineata – Kétcsíkú szkiffia
Kicsi, kedves halak, a nőstények – részben terhességük miatt – elég tömzsik általában, míg a hímek kecsesebb, karcsúbb felépítésűek. Alapszínezetük ezüstszürke, hasoldaluk fehéres.