Jellemzők: közepes hőigényű (20-25°C)

Szájától a szemvonalán keresztül, majd a kopoltyúfedőjétől a nagy hátúszójáig sötét folt húzódik a testén, és szabálytalanul elszórva sötétfekete pontok. Nagyon gyakran tévesztik össze a Corydoras brevirostrisszal.

Alapszíne barnás-lilás, mely a has és a faroktő alján narancsszínbe hajlik. Hűvös vizet igényel!

A test viszonylag magas. A hím hátúszója magasabb, csúcsban végződő, a mellúszó tövise nagyobb, a nőstény felülnézetben teltebb.

Az erőteljes felépítésű hal aranybarna testét nagy, sötétbarna foltok tarkítják, melyek a fiatalokon jobban láthatók és a korral fakulnak. A hasoldal ezüstösfehér.

A test alapszíne palaszürke, ami a háttájékon narancsos-barnás színre változik, oldalát fekete foltok díszítik. A törpe páncélosharcsák közé tartozik.

E hátonúszóharcsa színe világosbarna, számos folt és sáv fedi. Az akvárium érdekessége, mivel gyakran úszik a hátán. Sajnos ritkán szerezhető be, és gyakran összetévesztik a kongói hátonúszóharcsával.

A két sor csontlemezt ezen a fajon sötét, hálózatos minta fedi. A kerekded test rózsás kékesszürke árnyalatú, a hasoldalon világosabb.

Bronzszínű testét két sor zöldeskék fényű csontlemez fedi. A kopoltyúfedő és a pofák, az egymástól függetlenül mozgatható szemek alatt szintén fémeszöldek.

Ennek a zömök felépítésű páncélosharcsafajnak alapszíne világosszürke, oldalain több sötét pontokból álló csík fut, melyből a két oldalvonali a kopoltyúhoz érve tölcsérszerűen szétnyílik, és a tölcsér egy kisebb csíkot foglal magába. A két szemet egy V alakú „bandita”-csík köti össze a fejtetőn keresztül, mely a szemgyűrűt és az íriszt is sötétre festi.

Világosszürke alapon szép sötét márványos és foltminta, a test közepén sötét, világos szegélyű hosszanti csík. A hím karcsúbb és kecsesebb.